A materialisták trükkje
Hogyan érték el, hogy tudományos körökben szinte meg sem szabad említeni a tervezettség lehetőségét? Az intelligens tervezettséggel (ID) kapcsolatos vita részben arról szól, hogy miként értelmezhetünk legjobban egy sor tudományos adatot. Ám a vita túlnyúlik a tudomány világán, mivel az ID egy olyan alapvető elképzelést kérdőjelez meg, amely az oktatási, jogi szervezetekben és a médiában is meggyökeresedett. Ez az elképzelés a filozófiai materializmus. Eszerint bármi, ami létezik, valaha létezett vagy létezni fog, az anyag birodalmába tartozik. A filozófiai materializmus tulajdonképpen az ateizmus udvarias elnevezése. Nem más ez, mint a valóság biliárdjátékként való felfogása: minden és mindenki tulajdonképpen csak a térben egymáshoz ütköző részecskék halmaza, bármiféle végső cél nélkül. E nézet szerint minden olyasmi, mint a bátorság, szépség, szeretet, jó és rossz – tévképzet, mivel végső soron mindezek csupán az anyag és az energia kölcsönhatásaira vezethetőek vissza. Az aggodalom érzése valójában csak emésztési zavar, a szerelem pedig nem más, mint a hormonok játéka.
Tíz amerikai közül nagyjából csak egy határozottan ateista. Az ateistáknak mégis sikerült növelniük a társadalmi befolyásukat annak révén, hogy a hívő embereket meggyőzték egy olyan elképzelés érvényességéről, amely rokon a filozófiai materializmussal – ez pedig a módszertani materializmus. Legnagyratörőbb formájában e megközelítés azt állítja, hogy a magánéletünkben abban hihetünk, amiben csak akarunk – ám amikor komoly tudományos munkára kerül sor, akkor csak azokat a magyarázatokat vehetjük figyelembe és védhetjük, amelyek teljes összhangban állnak a filozófiai materializmussal. Máskülönben olyan dolgok magyarázata érdekében (például a villámlás, a viharok, vagy a szerelem) fordulunk az istenihez, amelyeket később pusztán anyagi erők működésével is meg tudunk magyarázni. És nem lenne kínos, ha Istent később ki kellene piszkálni a tudásrésekből, amelyekbe betömködtük? Jobb óvatosnak lenni – mondják –, és azt feltételezni, hogy az univerzumban mindent tisztán anyagi okok idéznek elő – az emberi nyelvet, az élet és a világegyetem eredetét, és így tovább. Jobban járunk tehát, ha Istent becsomagoljuk és biztonságosan a világegyetemen kívülre helyezzük.
A filozófiai materialisták a módszertani materializmus ilyetén népszerűsítésével valójában arra törekednek, hogy leszereljék tudományos ellenfeleiket. A módszertani materializmus elgondolása olyannyira markában tartja a tudományos életet, hogy legmegveszekedettebb támogatói még azt is megtehették, hogy lefokozzák, beperelik vagy kirúgatják azon tudósokat, akik a tervezettség mellett érveltek, és megakadályozzák, hogy az osztályteremben akár csak megemlítsék az intelligens tervezettség lehetőségét.
Az intelligens tervezettség szószólóit azonban nem lehetett megfélemlíteni. Meg vagyunk győződve róla, hogy a tét túl nagy – maga az intellektuális szabadság. Blogok, dokumentumfilmek, egyetemi viták, könyvek és tudományos cikkek révén érvelünk amellett, hogy a módszertani materializmus felfogása nagyon is távol áll attól, hogy elősegítse a tudomány fejlődését. Ehelyett hátráltatja a tudósokat legfőbb kötelességük gyakorlásában, nevezetesen a bizonyítékok követésében – bárhova is vezessenek azok.
Intelligens tervezettség – cenzúrázatlanul (1. rész)
Dr. William Dembski és Dr. Jonathan Wells: Intelligent Design – Uncensored c. könyve alapján
