„A paleontológusok hatalmas árat fizettek Darwin érveléséért. Az élet történetének egyedüli igaz tanulmányozóinak képzeljük magunkat, mégis megőrizzük a természetes szelekció által hajtott evolúció kedvező képét, pedig az adataink annyira rosszak, hogy mondhatni nem is látjuk magát a folyamatot, amit tanulmányozni vagyunk hivatottak. […] A legtöbb maradványfaj története két tulajdonsággal is rendelkezik, amelyek felettébb összeférhetetlenek a gradualizmussal [a fokozatos átalakulás elképzelésével]: 1.) Nyugalmi állapot. A legtöbb faj nem mutat irányított változást, mialatt a földön tartózkodik. Mikor megjelennek az ősmaradvány-anyagokban, ugyanúgy néznek ki, mint mikor eltűnnek; a morfológiai változás általában korlátozott és irány nélküli. 2.) Hirtelen megjelenés. Bármely helyi területen egy faj nem az elődeinek folyamatos átalakulásából származik, fokozatosan, hanem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, és a végső alakjában.” (Gould, Stephen J. The Panda's Thumb [A panda hüvelykujja], 1980, p. 181-182)

„A paleontológusok hagyományosan arról híresek (vagy arról rossz hírűek), hogy a halott törmelékekből teljes állatokat raknak össze. A legtöbbször csalnak. […] Ha az élet történetében valamelyik esemény hasonlít az ember teremtésmítoszaira, akkor az a tengeri élet hirtelen diverzifikációja, amikor a többsejtű szervezetek átvették a domináns szerepet az ökológiában és az evolúcióban. Zavarba ejtő (és kínos) Darwin számára, hogy eme esemény még mindig elkápráztat minket, és a legnagyobb biológiai forradalmat jelenti, az önreplikáció megjelenésével, valamint az eukariota sejt eredetével teljesen egyenértékűen. Az állatok törzse a prekambriumi homályból tűnt fel, és a ma élő utódok legtöbb jellegzetes tulajdonságával rendelkezett. (Bengtson, Stefan, „The Solution to a Jigsaw Puzzle,” [Egy kirakós játék megoldása], Nature, vol. 345 (June 28, 1990), p. 765-766)

„A mai többsejtű állatok első vitathatatlan megjelenése az ősmaradvány-anyagban 570 millió évvel ezelőttre tehető – és a megjelenésük robbanásszerűen, nem pedig egy hosszúra nyúló crescendóval történt. Ez a ’kambriumi robbanás’ megjelöli (legalább is közvetlen bizonyítékként) a mai állatok gyakorlatilag összes fő csoportjának megjelenését – és mindez geológiai léptékben nagyon rövid idő alatt történt, néhány millió év alatt.” (Gould, Stephen J., Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History [A Burgess Shale, és a történelem természete], 1989, p. 23-24)

„Az ősmaradvány-anyag több szomorúságot okozott Darwinnak, mint örömet. Semmi sem aggasztotta jobban, mint a kambriumi robbanás, majdhogynem az összes összetett szerves minta egyidejű megjelenése…”(Gould, Stephen J., The Panda's Thumb [A panda hüvelykujja], 1980, p. 238-239)

„A legfőbb csoportok többsége hirtelen jelenik meg a sziklákban, és gyakorlatilag nincs bizonyíték arra, hogy az elődök átalakulásának eredményeként.” (Futuyma, D., Science on Trial: The Case for Evolution, 1983, p. 82) [A tudomány próbatétele: az evolúció álláspontja]

„A legtöbb család, rend, osztály és törzs meglehetősen hirtelen jelenik meg az ősmaradvány-anyagban, gyakran anatómiailag köztes formák nélkül, amelyek egyenletesen összekapcsolnák az evolúcióból származtatott utódtaxonokat a feltételezett elődeikkel. (Eldredge, (Eldredge, Niles, Macro-Evolutionary Dynamics: Species, Niches, and Adaptive Peaks [Makroevolúciós dinamika: fajok, ökológiai fülke és alkalmazkodási maximumok], 1989, p. 22)

„Ezen példák ellenére továbbra is igaz – ahogy azt minden paleontológus tudja – hogy a legtöbb új faj, nemzetség, család, és a családok szintje felett majdnem minden új kategória hirtelen jelenik meg a maradványanyagban, és nem egy ismert, fokozatos, teljesen folytonos átmenetekkel rendelkező folyamatok által vezérelten.” (Simpson, George Gaylord, The Major Features of Evolution [Az evolúció fő jellegzetességei], 1953, p. 360)

„Ugyanakkor a szakadások a maradványanyagban valóságosak. Bármely fontos elágazás maradványanyagának hiánya meglehetősen szembeötlő. A fajok általában statikusak, vagy majdnem azok, hosszú időszakon keresztül a fajok ritkán és a nemzetségek soha nem mutatnak evolúciót új fajokba, vagy nemzetségekbe, hanem az egyik a másikat felváltja, és a változás többé-kevésbé hirtelen történik.” (Wesson, R., Beyond Natural Selection [A természetes szelekción túl], 1991, p. 45)

„A teljes ősmaradvány-anyagon keresztül a csoportok – kicsik és nagyok egyaránt – hirtelen jelennek meg és tűnnek el. […] A gyors változás legkorábbi szakasza általában felfedezetlen, és a lehetséges rokonok összehasonlításából kell kikövetkeztetni.” (Newell, N. D., Creation and Evolution: Myth or Reality [Teremtés és evolúció: mítosz vagy valóság?], 1984, p. 10)

„A paleontológusok régóta tudatában vannak annak a látszólagos ellentmondásnak, ami Darwin kiindulási feltétele, a gradualizmus […] valamint a paleontológia tényleges felfedezései között húzódik. A törzsfejlődési vonalakat végigkövetve az időben, úgy tűnik, azok csak nagyon kevés fokozatos változást mutatatnak, azonban nem szolgálnak bizonyítékul egy faj egy másik nemzetséggé való alakulásához, vagy egy evolúciós újdonság fokozatos eredetéhez. Bármely valódi újdonság, úgy tűnik, minden esetben hirtelen jelent meg az ősmaradványanyagban.” (Mayr, E., Our Long Argument: Charles Darwin and the Genesis of Modern Evolutionary Thought [A hosszúra nyúlt vitánk: Charles Darwin és a modern evolucionista gondolkodás eredete], 1991, p. 138)

„A maradványanyag minden bizonnyal nem mutatott az idő folyamán fokozatos szerkezet-átalakulást. Épp ellenkezőleg, azt mutatta meg, hogy a fajok általában állandóak maradtak a történetük folyamán, és meglehetősen hirtelen váltották fel őket a tőlük lényegesen különböző formák. Úgy tűnt, az új típusok vagy osztályok teljes formájukban jelentek meg, nem mutatva semmilyen evolúciós trendet, ami által egy korábbi típusból kialakulhattak volna.” (Bowler, Evolution: The History of an Idea [Evolúció: egy gondolat története], 1984, p. 187)

„Ahelyett, hogy az élet fokozatos kibontakozására lelnénk, a Darwin korabeli geológusok, valamint a ma élő geológusok valójában egy rendkívül egyenetlen, szaggatott maradványanyagot találnak; vagyis a fajok a sorozatban nagyon hirtelen jelennek meg, a létezésük folyamán kevés, vagy semmilyen változást nem mutatnak a maradványanyagban, majd hirtelen eltűnnek a maradványanyagból. És nem mindig egyértelmű (valójában csak nagyon ritkán egyértelmű), hogy az utódok ténylegesen jobban alkalmazkodtak környezetükhöz, mint az elődeik.” (Raup, David M., „Conflicts Between Darwin and Paleontology,” [Konfliktusok Darwin és a paleontológia között], Bulletin, Field Museum of Natural History, vol. 50, 1979, p. 23)

„Fontos problémát jelent az (evolúciós) elmélet bizonyításakor az ősmaradvány-anyag; az eltűnt fajok lenyomatai megőrződtek a Föld geológiai képződményeiben. Ez a maradványanyag soha nem mutatta Darwin hipotetikus közbeeső variánsainak nyomait, helyette azt mutatta, hogy a fajok hirtelen jelennek meg és tűnnek el, és ez az anomália erősítette a kreacionista érvet, miszerint minden egyes fajt Isten teremtett.” (Czarnecki, Mark, „The Revival of the Creationist Crusade”, [A kreácionista hadjárat új erőre kap], MacLean's, January 19, 1981, p. 56)

„Ehhez képest Eldredge és Gould úgy döntöttek, hogy a maradványanyagot szó szerint veszik. E nézet szerint a fajon belüli módosulásnak, vagy a fajok közé eső formáknak kicsi esélye van, mivel általában egyik sem fordult elő. Egy faj (a geológiai időskálán) majdnem azonnal alakul ki és fejlődik, és aztán gyakorlatilag változatlan marad az eltűnéséig, átengedve az élőhelyét egy újabb fajnak.” (Smith, Peter J., „Evolution's Most Worrisome Questions,” [Az evolúció legaggasztóbb kérdései] Review of Life Pulse by Niles Eldredge, New Scientist, 1987, p. 59)

„A legalapvetőbb problémát a morfológiai nyugalmi állapot jelenti. Egy elmélet annyira jó, mint amennyire az általa készített előrejelzés, és a hagyományos neodarwinizmus, amely arra tart igényt, hogy egy átfogó magyarázatát adja az evolúciós folyamatnak, képtelen előrejelezni a széleskörű, hosszú távú morfológiai nyugalmi állapotot, amelyet az ősmaradvány-anyag egyik legszembetűnőbb aspektusának tekintenek.” (Williamson, Peter G., „Morphological Stasis and Developmental Constraint: Real Problems for Neo-Darwinism,” [A morfológiai nyugalmi állapot és a fejlődési korlát: a neodarwinizmus valódi problémái], Nature, Vol. 294, 19 November 1981, p. 214)

„Egy egyszerű, megkerülhetelen igazság, hogy egy bióta gyakorlatilag minden tagja alapvetően stabil marad a fennállása ideje alatt, kismértékű ingadozásokkal.” (Eldredge, Niles, The Pattern of Evolution [Az evolúció mintázata], 1998, p. 157)

„Azonban az ősmaradvány-fajok történetük nagy része alatt változatlanok maradtak, és a maradványanyag a jelentős átalakulás egyetlen példájával sem képes szolgálni.” (Woodroff, D.S., Science [Tudomány], vol. 208, 1980, p. 716)

„Régóta tudomásunk van a nyugalmi állapotról és a hirtelen megjelenésről, azonban úgy döntöttünk, hogy a tökéletlen ősmaradvány-anyagra tukmáljuk őket.” (Gould, Stephen J., „The Paradox of the First Tier: An Agenda for Paleobiology,” [Az első kötélcsomó paradoxona: a paleobiológia tennivalói], Paleobiology, 1985, p. 7)

„A paleontológusok Darwin óta keresik (javarészt hiábavalóan) az ősmaradványok alig észrevehetően fokozatos sorozatait, amelyek példaként szolgálnának a fajok olyan típusú nagybani átalakulásához, amit Darwin az evolúciós folyamat természetes következményének látott. Néhányan nem látnak okot az aggodalmaskodásra – ennek ellenére ijesztő az a tény, hogy […] a legtöbb faj láthatóan saját maga marad, a különböző korszakok geológiai üledékeiben való előfordulásukat tekintve gyakorlatilag változatlanul.” (Eldredge, Niles, „Progress in Evolution?” [A fejlődés evolúciója?] New Scientist, vol. 110, 1986, p. 55)

„Más szóval, amikor a feltételezett evolúciós folyamatok nem illenek bele az ősmaradványok azon mintázatába, amelyet elvileg elő kellett volna idézniük, a mintázatra fogják, hogy az ’rossz’. Egy körkörös érv merül fel: értelmezd az ősmaradvány-anyagot egy bizonyos evolúciós elmélet szempontjából, ellenőrizd a magyarázatot, és azt, hogy az visszaigazolja-e az elméletet. Nos: igen, vagy nem? […] Amint az ma köztudott, a legtöbb ősmaradvány-faj a maradványanyagban egyik pillanatról a másikra jelenik meg, néhány millió éven keresztül gyakorlatilag változatlan marad, csak azért, hogy hirtelen eltűnjön – ez Eldredge és Gloud „szakaszos egyensúly” modelljének mintája. (Kemp, Tom S., „A Fresh Look at the Fossil Record,” [Egy újabb pillantás az ősmaradvány-anyagra] New Scientist, vol. 108, 1985, p. 66-67)

„Az evolúció régi, darwini felfogását – miszerint az evolúció az egyre hatékonyabb formák jelenbe tartó létrája – nem támasztják alá a bizonyítékok. A legtöbb változás inkább véletlenszerű, mint szisztematikus módosulás, amíg a fajok ki nem esnek. Itt nincs jele az irányított egymásutániságnak. Sok sorozatban előfordulnak trendek, azonban nem szolgálhatnak szabályként.” (Newell, N. D., „Systematics and Evolution,” [Rendszertan és evolúció] 1984, p. 10)

„A megfelelően feltárt fajok általában stabilak a földi előfordulásuk folyamán, vagy olyan kevéssé és felületes módon változnak (rendszerint kizárólag a méretüket illetően), hogy a megfigyelt változás kivetítése a geológiai idő hosszabb periódusaira nem eredményezheti azokat a széleskörű módosulásokat, amelyeket a nagyobb csoportok evolúciójának általános pályája kijelöl. Az idő nagy részében, amikor a legbiztosabbak a bizonyítékok, a legtöbb fajjal nem sok minden történik.” (Gould Stephen J., „Ten Thousand Acts of Kindness,” [Tízezer jócselekedet] Natural History, 1988, p. 14)

„A legtöbb ősmaradvány-faj hosszú, átlagos geológiai élettartama során előforduló nyugalmi állapotot, vagy változatlanságot minden paleontológus hallgatólagosan elfogadott, azonban szinte soha nyíltan nem tanulmányozott, mivel az uralkodó elmélet a nyugalmi állapotot a nem-evolúció érdektelen, nem létező bizonyítékaként kezelte. […] A nyugalmi állapot nyomasztó fölénye az ősmaradvány-anyag kínos tulajdonsága lett, amiről nem vettek tudomást, mivel semmit sem jelentett (pontosabban a nem-evolúciót jelentette volna).” (Gould, Stephen J., „Cordelia's Dilemma,” [Cordelia dilemmája] Natural History, 1993, p. 15)

„A paleontológusok egyszerűen nem látták az ősmaradványukban a várt változásokat, miközben a szikla maradványanyagában kutatták őket. […] Ezek az egyedi ősmaradványok észrevehetően ugyanolyanok maradtak az ősmaradvány-anyagban való előfordulásuk folyamán, és ez a paleontológusok számára jóval korábban ismert volt, mint amikor Darwin megjelentette ’A fajok eredetét’. Maga Darwin […] azt jövendölte, hogy a paleontológusok eljövendő generációi szorgalmas kutatómunkával betöltik ezeket a hézagokat. […] Százhúsz évnyi paleontológiai kutatás után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az ősmaradvány-anyag nem igazolja Darwin eme jóslatait. Nem is a nyomorúságosan szegényes maradványanyag a probléma. Az ősmaradvány-anyag egyszerűen azt mutatja, hogy ez a jóslat nem helyes. […] Annak a megfigyelése, hogy a fajok meglepő módon konzervatív és statikus entitások, hosszú időszakokon keresztül, rendelkezik a császár új öltözékének minden tulajdonságával: mindenki tudott róla, de jobbnak látta tudomást sem venni róla. A paleontológusok – szembesülve az ellenkező maradványanyaggal, amely makacsul nem szándékozta alátámasztani a Darwin által megjósolt mintákat – egyszerűen a másik irányba fordultak.” (Eldredge, N. and Tattersall, I., The Myths of Human Evolution [Az emberi evolúció mítoszai], 1982, p. 45-46)