A gyors reprodukció és a bőséges szaporulat teszi a gyümölcslegyet, különösen a Drosophila fajokat a mutációk tanulmányozására tervezett kísérletek kiváló alanyává.

Egyetlen bizonyíték sincs arra nézve, hogy a mutációk új struktúrákat hozhatnának létre. Csupán a meglévőket befolyásolják. A mutációk létrehozhatnak például gyűrött, túlméretes, vagy alulméretezett szárnyakat. Eredményezhetnek megduplázódott szárnyakat is, de soha nem eredményeznek újfajta szárnyakat, és nem alakítják át a gyümölcslegyet egy újfajta rovarrá sem. A kísérletek egyszerűen a gyümölcslegyek variációit hozták létre.

A természetben a mutációk eléggé ritkák. Szerencsére, mert túlnyomó többségük ártalmas, és csupán néhány semleges közülük. Emlékezzünk rá, hogy a DNS egy molekuláris üzenet. A mutáció véletlenszerű változás az üzenetben, olyan, mint egy gépelési hiba. A gépelési hibák rendkívül ritkán javítják a leírt szöveg minőségét; ha pedig túl sok fordul elő, akkor meg is semmisíthetik a szöveg információtartalmát. Hasonlóképpen a mutációk csak elvétve javíthatják a DNS üzenet minőségét, túl sűrű előfordulásuk pedig halálos lehet a szervezetre.

A változások korlátai

A mesterséges szelektálás folyamata egy gumiszalag kifeszítéséhez hasonlít, hiszen a gumi csak egy bizonyos határig nyúlik ki – akkor vagy elszakad, vagy pedig visszaugrik, mint egy csúzli. Az evolúció legkiemelkedőbb szószólóinak az egyike, Ernst Mayr a Harvardról, ezzel a problémával találta szembe magát a gyümölcslegyekkel folytatott kísérletei során. A tudós arra törekedett, hogy megpróbálja lecsökkenteni vagy megnövelni a legyek testén lévő sörték számát. A sörték átlagos száma 36. Mayr elérte, hogy az átlag 56 legyen, azonban ennél a pontnál a legyek elkezdtek kihalni. Egy másik alkalommal 25 sörtére nemesítette őket, ám miután megengedte nekik, hogy visszaálljanak Mi lett a muslincákból? Muslinca!
Mint az evolúció feltételezett központi mechanizmusát, a mutációkat intenzíven tanulmányozták az elmúlt fél évszázadban. A gyümölcslégy – muslinca – sok ilyen kísérlet alanya volt, mert rövid élettartama a tudósok számára sok-sok generáció tanulmányozását teszi lehetővé. Hogy növeljék a mutációk arányát, a gyümölcslegyeket ráadásképpen sugárzással is bombázták. E kísérleteknek köszönhetően Ma már a tudósok tisztában vannak vele, hogy milyen mutációk fordulhatnak elő.

Egyetlen bizonyíték sincs arra nézve, hogy a mutációk új struktúrákat hozhatnának létre. Csupán a meglévőket befolyásolják. A mutációk létrehozhatnak például gyűrött, túlméretes, vagy alulméretezett szárnyakat. Eredményezhetnek megduplázódott szárnyakat is, de soha nem eredményeznek újfajta szárnyakat, és nem alakítják át a gyümölcslegyet egy újfajta rovarrá sem. A kísérletek egyszerűen a gyümölcslegyek variációit hozták létre.

A természetben a mutációk eléggé ritkák. Szerencsére, mert túlnyomó többségük ártalmas, és csupán néhány semleges közülük. Emlékezzünk rá, hogy a DNS egy molekuláris üzenet. A mutáció véletlenszerű változás az üzenetben, olyan, mint egy gépelési hiba. A gépelési hibák rendkívül ritkán javítják a leírt szöveg minőségét; ha pedig túl sok fordul elő, akkor meg is semmisíthetik a szöveg információtartalmát. Hasonlóképpen a mutációk csak elvétve javíthatják a DNS üzenet minőségét, túl sűrű előfordulásuk pedig halálos lehet a szervezetre.

A változások korlátai

A mesterséges szelektálás folyamata egy gumiszalag kifeszítéséhez hasonlít, hiszen a gumi csak egy bizonyos határig nyúlik ki – akkor vagy elszakad, vagy pedig visszaugrik, mint egy csúzli. Az evolúció legkiemelkedőbb szószólóinak az egyike, Ernst Mayr a Harvardról, ezzel a problémával találta szembe magát a gyümölcslegyekkel folytatott kísérletei során. A tudós arra törekedett, hogy megpróbálja lecsökkenteni vagy megnövelni a legyek testén lévő sörték számát. A sörték átlagos száma 36. Mayr elérte, hogy az átlag 56 legyen, azonban ennél a pontnál a legyek elkezdtek kihalni. Egy másik alkalommal 25 sörtére nemesítette őket, ám miután megengedte nekik, hogy visszaálljanak az eredeti, nem szelektív szaporodásra, a gyümölcslegyek 5 éven belül maguktól visszatértek az eredeti átlagra.

Ezek az eredmények feltárják a fajok fő antievolúciós jellegzetességét: amikor a változások túllépnek egy bizonyos határt, a faj tagjai sterilekké válnak és kihalnak, vagy pedig visszatérnek alapvető, természetes formájukhoz.

Források:

Davis and Kenyon: Of Pandas and People. Haughton Publishing, Dallas, Texas 1993.

Francis Hitching: A zsiráf nyaka. New York, New American, 1982.