Lehet, hogy a laptopok a pizzás dobozokból fejlődtek ki?
Dióhéjban a fosszilis bizonyítékokról
A darwinista szemlélet szerint az evolúciós folyamatban olyan köztes lépcsőfokoknak kell létezniük, amelyek összekötik az élőlények „ős-formáit” és feltételezett leszármazottaikat. Ám ezek az ún. „átmeneti formák” vagy „hiányzó láncszemek” általában ismeretlenek. Charles Darwin A fajok eredete című művében ezt írta: ...A Földön korábban létezett köztes alakok száma minden bizonnyal igen nagy számú kell legyen. Akkor miért van az, hogy nincs tele minden geológiai réteg és kőzet ilyenekkel? A geológusok kétségtelenül nem bukkantak eddig ilyesfajta fejlődési láncolatra; ami talán a legnyilvánvalóbb és legsúlyosabb ellenvetés lehet az elméletemmel szemben.
A fosszíliák az élőlények megkövült maradványai. A paleontológusok a kövületek jellemzőnek tekintett tulajdonságainak hasonlóságai és különbségei alapján következtetnek a fajok rokonságára.
|
A jelenleg ismert fosszilis leletek tízezrei közül csupán alig néhányra mondják azt, hogy a Darwin által említett „hiányzó láncszemek” volnának. Ám ha ezt a néhány leletet jobban megvizsgáljuk (néhány gyakran idézett példa többek között az Archaeopteryx [„ősmadár”], Ambulocetus [szárazföldi emlős], az Acanthostega [kétéltű]) és a Tiktaalik [hal]) akkor kiderül, hogy az általuk képviseltnek vélt átmeneti csoportok egyetlen lényeges tulajdonságára sem nyújtanak kielégítő magyarázatot, s ráadásul e kövületek gyakran hiányosak is.
Ezenkívül az a feltételezés, amely szerint ezek az állatok a „leszármazás jelentős állomásai” lennének, pusztán morfológiai megfontolásokon alapul (ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a laptopok a pizzás dobozokból fejlődtek ki), és nem veszi számításba a genetikai kód megkerülhetetlenül szükséges változásait, amelyek nélkül pedig nem mehetett volna végben e vélt folyamat. Emiatt nyilatkozott így Stephen J. Gould, néhai harvardi paleontológus:
A kövületekben talált legtöbb faj fejlődéstörténete két olyan sajátosságot mutat, amelyek egyáltalán nem egyeztethetőek össze a fokozatosság elvével: 1. Állandóság. A legtöbb faj nem mutat egyenletes változást azon időszakban, amíg jelen van a Földön. A fosszíliák tanúsága szerint létezésük ideje alatt épp ugyanolyan jegyekkel bírtak, mint amilyenekkel kihalásuk idején rendelkeztek; az alaktani változások általában behatároltak, a fejlődés határozott irányvonalai nem fedezhetőek fel bennük. 2. Hirtelen megjelenés. Bármely területet vizsgálunk, egy-egy faj nem fokozatosan, elődei lépésről-lépésre történő egyenletes átalakulása révén fejlődik ki, hanem hirtelen,’teljesen kifejlett formájában’ tűnik fel.
Gould professzor kidolgozott egy elméletet, amelyet a „szakaszos egyensúly” hipotézisének nevezett el. E teória szerint az „átmeneti formák” azért nem kövülhettek meg, mert a változások gyorsan és kisszámú populáción belül történhettek. Ám ezt az elméletet a genetikai eredmények nem támasztják alá. Túl nagyszámú és túl komplex biológiai tulajdonságnak kellett volna létrejönnie túlságosan is kisszámú generáción belül. Ez a teória nem veszi figyelembe a Darwin által említett hosszú időtartamokat sem, amelyek elősegíthetnék a komplex biológiai változásokat. A hiányzó átmeneti formák továbbra is magyarázatra szorulnak, és súlyos érvekként állnak szemben az evolúciós elmélettel.
Ez a diagram az átmeneti formák hiányát illusztrálja a fosszilis leletekben. A függőleges tengely az időt, a vízszintes tengely a morfológiai jellemzőket (az élőlények testi tulajdonságait) jelenti.
Darwin elméletének előfeltételezése (a), hogy a fosszíliákban átmeneti formákat fogunk találni a különböző testtípusok között. Amikor kiderült, hogy ilyenek nem lelhetőek fel, az evolucionisták a megszakított egyensúly elméletével (b) rukkoltak elő, amely szerint az átmeneti formák csupán rövid ideig létezhettek, s nem volt esélyük a fosszilizációra.
A (c) ábra szemlélteti a valójában kapott eredményeket, tekintettel az állatok főbb törzseinek eredetére. A kambriumnak nevezett földtörténeti korban különösen sok faj jelent meg viszonylag rövid idő alatt. E „kambriumi robbanás”, az avalon kori robbanással és a zárvatermők hirtelen megjelenésével (Frochlich és Chase, 2007) együtt, jó példát szolgáltat számos faj váratlan felbukkanására. Mindezek komoly kihívást jelentenek azoknak, akik a fosszilis leletekben keresik az evolúciót igazoló bizonyítékokat.
|
|
Dióhéjban