arrow Könyvek arrow Miért NEM történik evolúció az anyaméhben?
Miért NEM történik evolúció az anyaméhben?
A légy csak légy marad

Részletek Jonathan Wells legújabb könyvének (The Politically Incorrect Guide to Darwinism and Intelligent Design) 3. fejezetéből

Darwin tudta, hogy a fosszilis maradványok (a kövületek) nem szolgáltatnak erős érveket elmélete alátámasztásához, a feltételezett közös ősök felkutatásához. Azt gondolta, hogy az embrionális fejlődés vizsgálata megfelelő bizonyítékokat szolgáltat majd. Ezt arra a feltevésre alapozta, amely szerint az embriók egyedfejlődésük során olyan átalakulásokon esnek át, amelyek megfeleltethetőek az elképzelt a fajfejlődés lépcsőfokainak. (1) Sajnálatos módon azonban Darwin elképzelései igencsak gyenge alapokon álltak. Lássuk, hogy miért!

Darwin „legerősebb bizonyítéka”


1. ábra. Egyes állati és emberi embriók, amelyek azt sugallják, hogy talán közös őssel rendelkeznek. Ez a biológiatankönyvekben gyakori ábrázolás a 19. századi embriológus, Ernst Haeckel hamisított adatain alapszik.
Jó néhány évtizeddel Darwin könyvének megjelenése előtt a német embriológus, Karl Ernst von Baer mutatta ki, hogy néhány gerinces emlős embriója bizonyos életszakaszaiban egymáshoz igen hasonló. Ettől kezdve „von Baer törvény”-ként tanították biológiaórákon, hogy az embriók először hasonlítanak egymáshoz, majd később egyre inkább eltér a formájuk. Ám von Baer egy percig sem állította, hogy az evolúciót kellene felelőssé tenni a jelenségért, vagyis nem fogalmazott meg olyan feltevést, miszerint az élőlények közös őstől származnának. A nyilvánosság előtt kritizálta is Darwint, amiért az embriófejlődés komoly tanulmányozása nélkül, oly kevés körültekintéssel fogadta el az evolúciós elméletet. (2,3)

2. ábra. A különböző élőlények már a fogantatástól kezdve eltérő egyedfejlődési utakat járnak be. A tények nem támogatják azt az elképzelést, hogy az egyedfejlődés a törzsfejlődést tükrözné.
Ennek ellenére - ironikus módon - éppen ez a törvény vált Darwin elméletének egyik legerősebb támaszává, (4) amihez nagymértékben hozzájárult egy másik igen ambiciózus tudós, Ernst Haeckel is. Ő az 1860-as években közölte azt az ábrasort, amely azóta több millió tankönyvben jelent meg, mint a darwinizmus „legékesebb bizonyítéka” (lásd az 1. ábrát). Csakhogy (az olvasó valószínűleg hallotta már a hírt) Haeckel bizony csalt, amikor vázlatait készítette, és nagy buzgalmában ráadásul meglehetősen szelektíven választotta ki a fajokat, kihagyva azokat, amelyek már első ránézésre sem támasztották alá elképzelését. (5) Érdemes összehasonlítani Haeckel vázlatát egy, a valóságot jobban megközelítő rajzzal (2. ábra).

A tények elferdítése

Haeckel csalását már a kortársak is kritizálták, és a biológusok azóta ismételten kifogásokat emelnek ellene. Minderről további részleteket tudhatunk meg Jonathan Wells autentikus forrásokból származó idézetei alapján: 1997-ben például egy nemzetközi kutatócsoport fényképekkel illusztrálva cáfolta meg Haeckel rajzait. A Science folyóiratban Richardson azt nyilatkozta az üggyel kapcsolatban, hogy talán a leghíresebb tudományos csalás leleplezése van folyamatban. (6)

Jogosnak tűnik a kérdés, hogy akkor mégis miként jelenhetnek meg napjainkban ugyanezek a rajzok majd mindegyik biológia tankönyvben. (7) A szerző véleménye szerint minden bizonnyal „túlságosan jó érveket szolgáltatnak” az evolúció mellett, ezért a darwini tan hívői sajnálják csak úgy kidobni őket. Azt a taktikát folytatják, hogy finoman újrafogalmazzák következtetéseiket – filmekben, könyvekben, folyóiratokban –, és így próbálják elkerülni a csalás vádjának nyomasztó terhét. (8,9)

Jonathan Wells ezek után hiteles kutatásokra támaszkodva mutatja be, hogy mi a jelenlegi tudományos álláspont a kérdéssel kapcsolatban. A megtermékenyülés után az embrió valójában három, jól elkülöníthető fázison megy keresztül. Az első az osztódás időszaka, majd a gasztrulációs szakasz lépései következnek (elsősorban ekkor dől el, hogy mi lesz az élőlény végső formája), majd végül lezajlik a fejlődési folyamat további része. Haeckel figyelmen kívül hagyta az első fázist, s rögtön a második időszakot ábrázolta (3. rajz). Ugyanakkor az embriológusok nagy számban szavaznak arra, hogy az embriók mindhárom fázisban megkülönböztethető módon térnek el egymástól, gyakran igen radikálisan. (10,11,12)

A darwinizmus bizonyítékoktól független magyarázatai

A modern biológia szerint a különféle embriók hasonlóságának mértéke a fejlődési folyamat során egy “homokóra” formájában ábrázolható (lásd a 3. rajzot). A darwinisták ennek ellenére nem hátráltak meg. (13) A biológiakönyvekben néhol ugyan fényképekre cserélték Haeckel csaló rajzait, de az evolucionista magyarázatok továbbra is a hasonlóságra hivatkoznak. (14) Csak azt „felejtik el” megemlíteni, hogy a hasonlóság nem a kezdeti, hanem a középső szakaszban mutatható ki leginkább. Kapunk „magyarázatot” a homokóra-szerű fejlődésre is. Eszerint a kezdeti szakaszban az élőlények igen könnyen evolválódhattak. Azt persze még véletlenül sem feltételezik az evolúció hívei, hogy nem közös őstől származnak.(15) Mindegy tehát, hogy a tények mit mutatnak, az elmélet győzelme fontosabb a valóságnál.

Evo-Devo a siker kulcsa?

A molekuláris biológia fejlődése 1980-tól kezdve lehetővé tette, hogy már az embrionális fejlődés során tanulmányozhassuk a géneket. Evolúciós fejlődésbiológia néven külön tudományág alakult ki. (16) A darwinisták ettől kezdve új reményeket dédelgettek, hiszen úgy vélték, új kísérleti terepet találtak elképzeléseik bizonyítására. Ha ugyanis a gének irányítják a fejlődést, akkor a mutációknak már az embriót is meg kell változtatniuk. Ám a 80’-as években az első kísérletek során azt találták, hogy a különböző fajok fejlődést irányító génjei egymással „csereszabatosak”. (17) Persze, azóta erre is született evolucionista magyarázat, miszerint az irányító géneket közös őstől örökölték volna. Hogy akkor kifejlett állapotban miért és mitől lettek annyira eltérőek a fajok? Csak. A kérdés máig megválaszolatlan: vajon miért lesz a légyből légy, nem pedig ló? (18)

A légy csak légy marad

Ebben a szakaszban jutunk el a végkövetkeztetéshez. A darwinista kutatók manapság a DNS ún. szabályozó génszakaszait teszik felelőssé az evolúciós változásokért. (19) Ismert példa ennek illusztrálására, amikor a muslincák (gyümölcslegyek) célzott génmutáció hatására második pár szárnyat fejlesztenek (20). Ám a formai hasonlóság mellett a kísérleti laboratóriumban létrejött extra szervek mindig haszontalanok, mint ahogy a cirkuszban mutogatott kétfejű borjú is az. (21) Hiába jelennek meg egyre szenzációsabb „felfedezések” (22), a mérsékeltebb hangvételű tudományos írásokban továbbra is csak annyit jelentenek ki, hogy mindeddig nem lehettünk tanúi lényeges változásoknak, fajátalakulásoknak, illetve a tapasztalatok szerint a változások legtöbbje rugalmas, később ismét visszatér az eredetihez közeli állapotba. (23, 24, 25) Nincs tehát szó tapasztalati bizonyítékokról az új fajok kialakulásával kapcsolatban. Az evo-devo tehát az elvárásokkal ellentétben nem nyújt döntő bizonyítékot az evolúcióra. A légy mindig légy marad, vagy normális légy, vagy sérült légy esetleg életképtelen torzó, de soha nem válik még csak bögöllyé sem, nemhogy lóvá.

Hivatkozások
1/ Charles Darwin. The Origin of Species, Chapter XIV. Charles Darwin, The Descent of Man, Chapter 1. September 10, 1860, letter to Asa Gray, in Francis Darwin (editor), The Life and Letters of Charles Darwin (New York: D. Appleton & Company 1896), Vol. II, 131.
2/ Arthur Henfrey & Thomas H. Huxley (editors), Scientific Memoirs: Selected from the Translations of Foreign Academies of Science and from Foreign Journals: Natural History (London, 1853; reprinted 1966 by Johnson Reprint Corporation, New York), 214.
3/ Timothy Lenoir, The Stategy of Life (Chicago: The University of Chicago Press, 1982), 258.
4/ Frederick B. Churchill. “The Rise of Classical Descriptive Embryology,” 1-29 in Scott F. Gilbert (editor), A Comceptual History of Modern Embryology (Baltimore, MD: The Johns Hopkins University Press, 1991), 19-20.
5/ Jonathan Wells, “Haeckel’s Embryos and Evolution: Setting the Record Straight“ American Biology Teacher 61 (May 1999): 345-49, Jonathan Wells, Icons of Evolution: Why Much of What We Teach About Evolution Is Wrong (Washington, DC: Regnery Publishing, 2002), Chapter 5.
6/ J. Assmuth and Ernest R. Hull, Haeckel’s Frauds and Forgeries (Bombay: Examiner Press, 1915). M.K. Richardson, J. Hanken, M.L. Gooneratne, C. Pieau, A. Raynaud, L. Selwood, and G.M. Wright, “There is no highly conserved embryonic stage in the vertebrates: implications for current theories of evolution and development“ Anatomy & Embryology 196 (1997): 91-106, Richardson was quoted in Elizabeth Pennisi, “Haeckel’s Ebryos: Fraud Rediscovered”, Science 277 (1997): 1435.
7/ Stephen Jay Gould. “Abscheulich! Atrocious!” Natura History (March, 2000), 42-49, 44.46. Cecie Starr and Ralph Taggar, Biology: The Unity and Diversity of Life, Tenth Edition (Belmont, CA: Thomson Learning, 2004), 315. Joseph Ravel, Biology: Patterns and Processes of Life (Dallas, TX:J.M. LeBel Publishers, 2004), 100. Donald Voet and Judith G. Voet, Biochemistry,Third Edition (Hoboken, NJ: John Wiley & Sons, 2004), 4.
8/ Jerry A. Coyne, “Creationism by stealth“, Nature 410 (2001): 745. Eugenie Scott, interview in “Icons of Evolution”, Coldwater media, 2002. Douglas J. Futuyama, Evolution (Sunderland, MA: Sinauer Assotiates, 2005), 535.
9/Ibid.
10/ Kewus Wolpert, The Triumph of the Ebryo (Oxford: Oxford University Press, 1991), 12.
11/ Adam Sedgwick, “On the Law of Development Commonly Known as von Baer’s Law: and on the Significance of Ancestral Rudiments in Embryonic Development,” Quarterly Journal of Microscopical Science 36 (1894), 35-52.
12/ William W. Ballard, “Problems of gastrulation: real and verbal, “ Bio-Science 26 (1976): 36-39. Richard P. Elingson, “Change in Developmental Patterns: Embryos of Amphibians with Large Eggs,” 1-21 in R.A. Raff & E.C. Raff (editors), Development as an Evolutionary Process, Vol. 8(New York: Alan R. Liss, 1987).
13/ Rudolf A. Raff, The Shape of Life: Genes, Development, and the Evolution of Animal Form (Chicago: The University of Chicago Press, 1996), 195, 208-09.
14/ Kenneth R. Miller and Joseph S. Levine, Prentice Hall Biology (Upper Saddle River, NJ: Pearson Education, 2002), 385).
15/ Gregory Wray, “Punctuated Evolution of Embryos,” Science 267 (1995), 1115-16. Rudolph A. Raff, The Shape of Life: Genes, Development, and the Evolution of Animal Form (Chicago: The University of Chicago Press, 1996), 211.
16/ Brian K. Hall, Evolutionary Developmental Biology (London: Chapman & Hall, 1992), Preface. Peter W. H. Holland, “The Future of Evolutionary Developmental Biology,” Nature 402 Suppl. (1999), C41-C44. Corey S. Goodman and Bridget C. Coughlin, “The Evolution of Evo-Devo Biology,” Proceedings of the National Academy of Sciences USA 97 (2000), 4424-25.
17/ Georg Halder, Patrick Callaerts, and Walter J. Gehring, “Induction of Ectopic Eyes by Targeted Expression of the Eyeless Gene in Drosophila,” Science 267, 1995, 1788-92.
18/ Giuseppe Sermonti, Why IS a Fly Not a Horse? (Seattle, WA: Discovery Institute Press, 2005).
19/ Sean B. Caroll, “Endless Forms Most Beautiful: A New Revolution in Biology, “Sceptical Inquirer 29:6 (November/December 2005), 48-53.
20/ E.B.Lewis, “A Gene Complex Controlling Segmentation in Drosophila,” Nature 276 (1978), 565-70. E.B.Lewis, “Regulation of the Genes of the Bithorax Complex in Drosophila,” Cold Spring Harbor Symposia on Quantitative Biology 50, (1985), 155-64.
21/ J. Fernandes, S.E. Celniker, E.B. Lewis & K. VijayRaghavan, “Muscle Development in the Four-Winged Drosophila and the Role of the Ultra-bithoray Gene, “Current Biology 4, (1994), 957-64. See also Jonathan Wells, Icons of Evolution, Chapter 9.
22/ “First Genetic Evidence Uncovered of How Major Changes in Body Shapes Occurred During Early Animal Evolution,” UCSD News Release, February 6, 2002. Available online (January 2006) at: http://ucsdnews.ucsd.edu/newsrel/science/mchox.htm.
23/ Matthew Ronshaugen, Dadine McGinnis, and William McGinnis, “Hox Protein Mutation and Macroevolution of the Insect Body Plan,” Nature 415, 2002, 914-17. For an analysis, see Jonathan Wells, “Mutant Shrimp? – A correction,” February 11, 2002. Available online (January 2006) at: http://www.discovery.org/scripts/viewDB/index.php?command=view&id=1118.
24/ Marc W. Kirschner and John C. Gerhart, The Plausibility of Life: Resolving Darwin’s Dilemma (New Haven, CT: Yale University Press, 2005), 237.
25/ Arhat Abzhanov, Meredith Protas, B. Rosemary Grant, and Clifford J. Tabin, “Bmp4 and Morphological Variation of Beaks in Darwin’s Finches,” Science 305, 2004, 1462-65. H. Lisle Gibbs and Peter R. Grant, “Oscillating Selection on Darwin’s Finches,” Nature 327, 1987, 511-13. Jonathan Weiner, The Beak of the Finch (New York: Vintage Books, 1994), 104-05, 176.
 
[Vissza]