arrow Kérdések-válaszok arrow Pozitív feltevések, intelligens következtetések
Pozitív feltevések, intelligens következtetések
Az ID tényleg csak negatív érveket sorol fel az evolúciós elmélettel szemben?


Rövid válasz: Nem. Néhányan félreértik az intelligens tervezés elméletét, és azért kritizálják az ID-t, mert szerintük „csak az evolúció elleni negatív érvelésre képes”. Az ilyen vélemények szerint az ID csupán ezt mondja: „mivel az evolúció képtelen egyszerűsíthetetlenül összetett szerveket létrehozni, ezért az ilyen dolgok (Isten által) tervezettek.” Az intelligens tervezés elmélete azonban nem erre épít, s érvelése olyan pozitív következtetéseken nyugszik, amelyek hátterében az intelligens tervezőkkel kapcsolatos empirikus tények állnak. Az intelligens tervezés elméleti rendszere alkalmazza az ún. „magyarázat-szűrőt”, annak érdekében, hogy az egymással vetélkedő hipotézisek közül ki lehessen választani a legesélyesebbet, ám az elmélet központi magját a pozitív következtetésekből levont állítások rendszere alkotja.


Részletes válasz:
Sajnálatos módon az intelligens tervezéssel kapcsolatban elterjedt az a félreértés, amely szerint pusztán az evolúcióval szembeni negatív érvek alkotják. Az intelligens tervezés elméletét időnként – helytelenül –, a következő negatív érveléssel vélik azonosítani: "Az intelligens tervezés elméleti szakemberei úgy érvelnek, hogy miután az evolúció nem tud egyszerűsíthetetlenül összetett szerveket létrehozni, ezért az ilyen rendszerek biztosan (Isten által) tervezettek." Valójában azonban teljesen más a helyzet. Az elmélet kiindulópontja ugyanis egy olyan pozitív predikció (előrejelzés) amelynek nyomán kísérletek alapján feltártuk és részletesen megismertük az intelligens tervezők munkamódszerének közös jellemzőit.

Könnyen elképzelhető, hogy az idézett félreértések Michael Behe könyvének (Darwin’s Black Box 1996, magyarul: Darwin fekete doboza 2002) téves értelmezéséből származnak. Behe könyve az elsők között jelent meg az ID-mozgalomban, és bár a szerző rendkívül fontos feladatot végzett azzal, hogy számos biológiai példát ismertetett - mégpedig nagyon érthetően -, ám az egyszerűsíthetetlen összetettség és az intelligens tervezés összefüggéseivel kapcsolatban nem fogalmazott eléggé egyértelműen. A tervezésre való következtetés elméleti módszere sokkal részletesebben található meg William Dembski könyvében (The Design Inference, 1998). Az alábbiaban ő beszél a következtetés módszeréről. Abból indul ki, amit már kísérleti alapon megtudtunk az intelligens tervezők módszereiről: Mielőtt kifejtenénk, hogy miként tölti be az indikátor szerepét a KSI (a komplex és meghatározott mintázatokra jellemző információ) a tervezés felismerésében, tanulmányoznunk kell a tervezés révén létrejött dolgok természetét. A tudatosan megalkotott tárgyak lényegi vonása az „irányított esetlegesség”, amit választásnak is nevezhetünk. Ha valahol intelligens beavatkozás történik, akkor ott minden esetben nagyszámú, egymással versengő lehetséges változatok közül történik a választás. Ez nem csak emberek, hanem állatok, és (feltételezzük, hogy) földönkívüli intelligens lények esetében is igaz. Ha egy patkány a kiutat keresi a labirintusból, akkor jó néhányszor kell döntenie arról, hogy balra vagy jobbra fordul-e. Amikor a SETI (a földönkívüli értelem utáni kutatás programja) kutatói a Földre érkező elektromágneses sugárzásból akarják kiszűrni a földönkívüli forrásból származó üzeneteket, akkor azt feltételezik, hogy egy földönkívüli értelem a fizikailag lehetséges változatok közül néhányat speciálisan kiválaszthatott, és ezért próbálnak szokatlan mintázatokra bukkanni a beérkező jelek között (vagyis olyan mintázatokra, amelyek feltételezhetően jelzik az értelem létét). Ha egy ember megszólal, és szavai jelentést hordoznak, akkor előtte a lehetséges hangkombinációk óriási tömegéből választotta ki pont azt, amit végül kimondott. Az intelligens alkotás folyamata mindig együtt jár a megkülönböztetéssel, azaz bizonyos dolgok, lehetőségek kiválasztásával és mások elvetésével. Ennek figyelembevételével az értelem beavatkozásának kérdésében a kritikus kérdés az, hogy a jelekből miféle beavatkozásra következtethetünk. Az értelemmel bíró okok jellegzetes döntések sorozatán keresztül működnek.

A KSI tehát megbízható indikátora a tervezésnek, mivel felismerése ugyanazokból a lépésekből áll, mint ahogyan egy értelemmel bíró személy tevékenységére általában következtetni szoktunk. Az első lépés annak a meghatározása, hogy az adott esetben melyik módszert alkalmazták a számos lehetséges közül, illetve azt is fontos megvizsgálni, hogy az összes szóba jövő egyéb módszerek közül a nem alkalmazottak valóban működőképes megoldások lettek volna-e, kellő számban léteztek-e. Mindezt azért végezzük el, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a kiválasztott lehetőség semmiképpen nem lehet a véletlen következménye.
Mindezek fényében, amikor meghatározzuk egy bekövetkezett esemény valószínűségét, akkor azt is vizsgáljuk, hogy a működőképes megoldások közül az épp aktuálisan kiválasztott mennyire valószínűtlen. A kiválasztott megoldás nagymértékben összetett kell legyen ahhoz, hogy belőle a tervezésre következtessünk. Az intelligens eredet megállapítására alkalmazott séma minden lépése (ti. a megvalósulás-kizárás-valószínűsítés) megfeleltethető a komplex, meghatározott információjú KSI kialakulásának lépéseivel. A KSI bevonása a képbe valóban arra a legfontosabb jellemzőre összpontosítja a figyelmünket, amelynek az intelligens tervezés felismerése előfeltételeként jelen kell lennie.” (William Dembski: Intelligent Design as a Theory of Information) Összefoglalásul Dembski megjegyzi, hogy az intelligens tervező feltételezése az egyik a lehetséges válaszok közül. Akkor tekinthetünk tervezettnek egy döntést, ha egyidejűleg valószínűtlen és elegendő mértékben komplex is. Ez a minősítés abból következik, hogy megértettük az intelligens tervezők döntési módszerét – és nem abból, hogy csupán tagadólag érvelünk az evolúció ellen.

A The Design Inference (Következtetés a tervezésre) című könyvében Dembski megalkotott egy három részből álló magyarázat-szűrőt, aminek segítségével felismerhetjük az intelligens tervezés jelenlétét:

The Explanatory Filter


A magyarázat-szűrő megalkotása azon a felismerésen alapul, hogy a dolgoknak három lehetséges eredete van: a véletlen, valamely természeti törvény és az intelligens tervezés. E séma hátterében az a tervezéssel kapcsolatos pozitív elvárás áll, miszerint egy tervező rendszerint komplex, és az összes lehetséges megoldások tömegében kis valószínűséget képviselő lépésekkel halad egy speciális minta kidolgozása felé. A biológiában ilyen lehet egy egyszerűsíthetetlenül összetett szerkezet, ami egy bizonyos feladatot tölt be. A szűrő garanciát ad arra, hogy a tervezést nagy biztonsággal állapíthassuk meg. Ha olyan eseménysorozatra bukkanunk, amely igen nagy valószínűséggel következik be, akkor azt természeti törvények által meghatározottnak tekintjük. Ha valami közepesen valószínű eseménysorozat, akkor tekinthetjük véletlen okozta dolognak, ám ha meghatározott elrendezés mintáját követi és nagyon kis valószínűséggel következik be, akkor árulkodó jelre bukkantunk, és tudhatjuk, hogy tervezett tárggyal van dolgunk. Az intelligens tervezés elméleti szakembere, Stephen C. Meyer szerint az ilyen nagy információ-sűrűséggel rendelkező esetekben az intelligens tervezés következményei sok más pozitív előrejelzésre is lehetőséget adnak: "Az eddig elvégzett kísérletek tapasztalatai azt mutatják, hogy az információban gazdag rendszerek… kivétel nélkül intelligens eredettel, nem pedig természetes okkal rendelkeznek. Ám az élet eredetét kutató biológia mindeddig erőltetett módon korlátozta kutatásait… a véletlen és a szükségszerűség együttes működésére. A leghelyesebb válasz megtalálása érdekében viszont olyasfajta eredetet kell megneveznünk, amely valóban képes létrehozni a vizsgált eredményt. Ha magasabb szintű információról van szó, akkor kizárólag egyetlen ilyen forrásról tudunk."
(Stephen C. Meyer, Mere Creation 140. oldal).

"A kutatások eredményei alapján az olyan esetekben, ahol a „magas információtartalom” eredetéről tudomásunk van, mindig az intelligens tervezés játszotta a főszerepet."
(Stephen C. Meyer, DNA and Other Designs)

"Mivel oly sok tervezőt ismerünk, akik az anyag átrendezése révén információval rendelkező rendszereket alkottak, hogy a nagymennyiségű információ megjelenésére megfelelő kauzális magyarázatként szolgál egy intelligens tervező léte."
(Meyer S. C. és mások: "The Cambrian Explosion: Biology's Big Bang," in Darwinism, Design, and Public Education, szerk. J. A. Campbell és S. C. Meyer (Michigan State University Press, 2003) Mindezek alapján az intelligens tervezés érvekkel jól alátámasztott eredetként jöhet szóba olyan magas információtartalommal rendelkező szervek, rendszerek esetében, amelyek egyszerűsíthetetlenül összetettek, s amelyeket az élővilágban számos esetben figyelhetünk meg. Az intelligens tervezés tehát nem pusztán evolúcióellenes, negatív érvrendszer, mert állításai pozitív előrejelzéseken és következtetéseken, az intelligens alkotási folyamat megértésén alapulnak.

Némi félreértés származhat abból, hogy miközben az intelligens tervezés elmélete felismer néhány egyszerűsíthetetlenül összetett rendszert (amelyek létét a tervezés képes előre is jelezni!), e rendszerek egyúttal nem keletkezhettek semmiféle, a darwinizmushoz hasonlatos alternatív folyamat révén. Az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszerek esetében a tervezés és a darwini evolúció egymást kölcsönösen kizáró előfeltevéseket fogalmaznak meg: a tervezés azt mondja, hogy találunk majd ilyeneket, az evolúció pedig azt, hogy nem. Így amiatt, hogy a tervezés felismerése kapcsán az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszereket említjük példaként, úgy tűnhet, hogy negatív, evolúcióellenes érveket alkalmaztunk. Ám ez csupán látszólagos, ami annak a következménye, hogy az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszerek speciális (és rendkívül hasznos) segítséget adnak a tervezés felismeréséhez. A kísérleti tapasztalatok alapján kimondhatjuk, hogy amikor az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszerek eredete a kérdés, akkor az intelligens tervezés jól megalapozott magyarázattal szolgál ezek létére, míg ugyancsak kijelenthetjük, hogy az evolúció, mint mechanizmus, erre nem ad elfogadható választ. Ezért az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszerek kutatása révén az egyéb hipotézisek kiesnek a versenyből – s így jár például a darwini evolúció is –, ugyanakkor a tervezés előfeltevésének igazolása nagyban támaszkodik erre. Ha az egyszerűsíthetetlen összetettséget ellenőrző kritériumként használjuk a tervezés felismerésére, akkor egy eléggé egyértelműen tesztelhető indikátorhoz jutunk, amikor a tervezés tényére kérdezünk rá. Ha ez látszólag valamiféle „negatív érvként” jelenik is meg az evolúcióval szemben, akkor ez csupán azért lehet, mert az egyszerűsíthetetlen összetettség egy különlegesen jó érvet jelent az intelligens beavatkozás ténye mellett. Az egyszerűsíthetetlen összetettség által a tervezettség megjósolható (mivel az ilyen rendszerek igen sűrű, rendkívül összetett és specifikus információt tartalmaznak), ám a vele vetélkedő darwini evolúciós elmélet erre nem képes.

Más példák is léteznek arra, hogy a tervezési és leszármazási elmélet egymást kölcsönösen kizáró előfeltevéseket fogalmaznak meg, ahogyan azt az alábbi táblázatok is bemutatják. A tervezésre való következtetés minden esetben annak a következménye, hogy míg az intelligens tervezés pozitív előjelzéseit a kutatási tapasztalatok igazolták, addig a leszármazási elmélet ezeknek pontosan az ellenkezőjét állította, s így a tényekkel összeegyeztethetetlennek bizonyult.

A következő táblázatok mutatják be a tervezésre való következtetés folyamatát, amely az ID pozitív előjelzésein alapul:

1. Táblázat. Hogyan „működnek” az intelligens tervezők? (Megfigyelések):
Az intelligens tervezők...
(1) Egy bizonyos feladat sikeres végrehajtása érdekében számos részegységet használnak fel, majd ezeket meghatározott, komplex formákba rendezik.
(2) Rövid idő alatt tetszőleges mennyiségű genetikai információt képesek a bioszférába juttatni, akár igen számottevő mennyiségben, annak érdekében, hogy az élőlények populációi egy ponton gyors anatómiai vagy genetikai változásokon mehessenek keresztül.
(3) A különböző szervezetekben újra és újra felhasználnak részegységeket (közös tervrajz alapján történő tervezés).
(4) Alapvetően nem hoznak létre teljes mértéken rendeltetés nélküli szerkezeteket vagy részegységeket (még ha olykor azt is hisszük valamiről, hogy felesleges, mivel nem értjük a tényleges funkcióját).


2. Táblázat. A tervezési hipotézis alapján tett jóslatok. (Hipotézis):
(1) Információban gazdag, gépszerűen működő, egyszerűsíthetetlenül komplex szerkezetekre fogunk bukkanni az élőlények világában.
(2) Váratlanul megjelenő, előképpel nem rendelkező fajokat fogunk találni a fosszíliák között.
(3) Egymással kapcsolatban nem álló organizmusoknál újra-felhasznált géneket és funkcionáló egységeket lehet majd felfedezni.
(4) A genetikai kódban NEM lehet túl sok selejtes, felesleges, úgynevezett „szemét-DNS” vagy funkció nélküli, „néma-DNS”.


3. Táblázat. A darwini evolúció jóslatai. (Hipotézis):
(1) Sehol NEM fogunk találni sűrű információtartalommal rendelkező, mechanikusan működő, egyszerűsíthetetlenül összetett rendszereket.
(2) A kövületek sorában fokozatos fejlődés fedezhető fel átmeneti formák sorozatain keresztül.
(3) A gének és funkcionális részek tükrözik az ősöktől örökölt tulajdonságokat, amit csak a rokonságban lévő szervezetekben közös.
(4) A genetikai kód sok selejtes géncsomagot, kódot, funkció nélküli „szemét-DNS”-t tartalmaz.


4. Táblázat. A bizonyítékok összevetése (Kísérletek és végkövetkeztetések):
Bizonyítékok Darwinista előfeltevések Az ID előfeltevései

Tények

 Legjobb magyarázat:
1. Komplexitás a biokémia területén NEM léteznek sűrű információ-tartalmú, mechanikusan működő rendszerek, amelyek egyszerűsíthetetlenül összetettek lennének. Találunk majd sűrű információ-tartalmú, mechanikusan működő rendszereket, amelyek egyszerűsíthetetlenül összetettek. Léteznek sűrű információ-tartalmú, mechanikusan működő rendszerek, amelyek egyszerűsíthetetlenül összetettek. Tervezés.
2. A régészeti leletek sorozata A leletek sora átmeneti formák fokozatos fejlődését mutatja. A leletekben hirtelen, elődök nélkül megjelenő formákat találunk. A leletek alapján hirtelen, előzmények nélküli formák jelennek meg. Tervezés.
3. A molekuláris és morfológiai tulajdonságok elterjedésének jellemzői A gének és funkcionális részegységeik a leszármazási vonalban örökölt formákat tükrözik, azonos formák csak a rokonságon belül jelenhetnek meg. A gének, DNS-ek és funkcionális részegységeik különböző, nem rokon fajokban is újra megjelennek, és feladattal is rendelkeznek. A gének és funkcionális részegységeik az evolúció által jósolttól eltérően is megjelennek, valamint gyakran kimutathatók egyértelműen nem rokoni kapcsolatban lévő fajoknál is. Tervezés.
4. Biokémiai funkcionalitás A genetikai kód sok haszontalan kód-csomagot, illetve funkció nélküli „gén-szemetet” fog tartalmazni. A genetikai kód NEM fog sok haszontalan kód-csomagot, funkció nélküli „génszemetet” tartalmazni. Az egyre szélesebb körű genetikai tudás erősen arra mutat, hogy a korábban „génszemétnek” tartott részek is funkcióval rendelkeznek; Bár továbbra is van példa arra, hogy nem ismerjük a funkciót, de a tervezési teória előrejelzése szerint meg lehet majd magyarázni e részek feladatait is. Tervezés.


A legkülönbözőbb példák léteznek tehát arra, hogy amíg a tervezéselmélet pozitív hipotéziseket fogalmaz meg, addig a darwini evolúciós elmélet történetesen éppen ennek ellenkezőjét teszi. Az ID támogatói nem azért érvelnek az evolúció ellen, hogy így előnyösebb helyzetbe kerüljenek, hanem mert a tervezéselmélet pozitív előfeltételezésének igazolása több esetben éppen az evolúció cáfolatával esik egybe.
 
[Vissza]