Kedves Kolléga Úr!

Az intelligens tervezettséggel kapcsolatban felvetett kérdéseire megpróbálok a következőkben válaszolni.

> 1. Miért tartják olyan lehetetlennek, hogy a Föld több milliárd éves életkora alatt a véletlenszerű folyamatok eredményezhettek valami "értelmeset"? Hiszen elég idő volt rá, és a Földnek is lehet "szerencséje"!” <

Elöljáróban megjegyezném, hogy (figyelmen kívül hagyva a korokra vonatkozó vitákat) a szokásos kronológia szerint nem lehet szó több milliárd évről, hiszen a különböző leletek nemigen engednek meg 100 millió évnél többet az élet kialakulására. De ettől függetlenül, az élet véletlenszerű kialakulására vonatkozó valószínűségek (amelyeknek értéke természetesen meglehetősen bizonytalan) olyan értékeket adnak, mint 10 ad –175 vagy 10 ad –197. Ha arra gondolunk, hogy a 10 ad –50-nél kisebb valószínűségeket gyakorlatilag 0-nak szokás tekinteni, az egész abiogenezist lehetetlennek kell tekintenünk.

(A valószínűségek megbecsülésénél gyakran esünk tévedésbe. De hogy egy hétköznapi példát hozzunk: annak valószínűsége, hogy a lottón 5 éven át minden héten ugyanazt az öt számot húzzák ki, kb. 10 ad – 10. Hol van ettől az érzékelhetően valószínűtlen, nyugodtan lehetetlen eseménytől a 10 ad –175-ös valószínűség?)

> Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy az evolucionisták szerint az élet az óceánokban keletkezett, ahol az áramlások olyan kibogozhatatlanul sokféle formát öltenek (csak meg kell nézni, hogyan áramlik egy folyó vize a pillérek mögött... ez a turbulencia), hogy a keveredés során nem is olyan kis valószínűséggel keveredhettek egymás mellé a "megfelelő" vegyületek!” <

Itt is a nagyságrendekkel van a baj. Elsősorban az a probléma, hogy a „megfelelő” vegyületek száma igen kicsiny, egy véletlen folyamat során viszont mindenféle vegyület keletkezhet(ne). Elég, ha az optikai forgatóképességre utalok, ahol véletlenszerűen egyforma arányban keletkezhetnének jobbra és balra forgató molekulák. De az élő szervezetekben csak az egyik lelhető fel. Hogyan küszöbölődött ki a másik csoport?

Továbbá itt is egy egyszerű példára szeretnék hivatkozni.

Tételezzük fel, hogy pontosan ismerjük egy élő sejt felépítését. (Nem ismerjük.) Tételezzük fel, hogy ismernénk egy sejt szintéziséhez szükséges valamennyi technológiai lépést. (Nem ismerjük.) Tételezzük fel, hogy ezeknek az ismereteknek a birtokában hozzá szeretnénk látni az élő sejt szintéziséhez. Ehhez nyilvánvalóan egy hatalmas kémiai laboratóriumra lenne szükség, ahol létrehozhatnánk a kívánt vegyületeket, a létrehozott vegyületeket megóvnánk a felbomlástól (ez nagyon fontos, hiszen a legtöbb szerves vegyület könnyen bomlik; amíg nincs egy egységes sejtem, amely önfenntartó, az egyes alkotóelemei általában hamar felbomlanának) stb. Mármost elképzelhető, hogy egy „ősóceánban”, vagy valami más hasonló helyen pusztán az élettelen anyag törvényeit követve spontán módon létrejöjjön egy olyan szituáció, amely egyenértékű a fentiekben vázolt laboratóriummal?

Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az egész evolúciós gondolkodásra jellemző a dolgoknak a fentiekhez hasonló „nagyvonalú” elnagyolása. Darwin alapvető művében is az egyik leggyakoribb szó a „valahogyan”. Csakhogy ez szöges ellentétben áll a tudományos módszerrel, amelynek lényege éppenséggel a részletek gondos elemzése. Itt kibújik a szög a zsákból: az evolúcióelmélet nem a megfigyelt tényekből levont egyértelmű következtetés, hanem egy ideológiai indíttatású elképzelés, amely a tényekkel való összhang hiányt frázisokkal kísérli meg áthidalni.

> 2. Miért ne lenne lehetséges, hogy spontán folyamatok során információ
keletkezzék, ami a DNS-ben is tárolódik? Erre csak egy ellenpéldát említek:
a XX. század második felében kialakult káoszelmélet szerint egy egyszerű
rendszer, például egy rezgetett inga folyamatosan információt termel.
Ugyanis mozgása során soha nem ismétli önmagát, tehát mindig új és új állapotokon halad keresztül (végtelen sok állapota lehetséges), ezzel újra és újra "meglepve" a megfigyelőt, új információt adva neki. Az inga mozgását pedig néhány igen egyszerű egyenlet adja meg!<

Itt sajnos megint az elnagyolás esetével találkozunk. Az inga mozgása során kapott információ egy véletlen folyamathoz kapcsolódó, minden szerveződési vagy célszerű elemet nélkülöző információ, szemben az élővilágban található célirányos információval.

> 3. Miért mondana ellent az evolúció során fellépő rendeződés a termodinamika második főtételének? Ez a tétel nem állít mást, mint, hogy egy ZÁRT rendszerben az entrópia (a rendezetlenség) növekszik. Igen ám, de a Föld nem zárt rendszer! Folyamatosan energiát kap a világűrből, de folyamatosan energiát is ad le, hősugárzás formájában, ami jelentős mértékű entrópiát visz magával! Vagyis az entrópia nem feltétlenül növekszik a Földön. Arról nem is beszélve, hogy az entrópianövekedés egy statisztikus törvény, ami azt jelenti, hogy ingadozások előfordulhatnak, az entrópia néha magától is csökkenhet!<

Itt több dolgot kell tisztáznunk.

Kétségtelen, az idézett megfogalmazás a termodinamika második főtételének egy szokásos, azonban nem egészen kielégítő megfogalmazása. De ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, látni fogjuk, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb. Vegyünk ismét egy példát. Legyen két (egyforma térfogatú) hőszigetelt tartályom. Az egyikben a levegő hőmérséklete legyen 15 fok, a másikban 25. Kinyitom a közöttük levő ajtót, az egész rendszerben 20 fok lesz a hőmérséklet. Ez az alapeset. A következőkben ne legyen a két tartály hőszigetelt. Kiteszem őket a napra. A hőmérséklet ugyan emelkedni fog, azonban a két tartályban levő levegő hőmérséklete ugyanaz marad. Ha az eredeti állapotot akarom helyreállítani, nem elég a rendszerrel energiát közölni, hanem ezt az energiát megfelelően irányítani is kell. Példánkban az egyik tartállyal elegendő hőt közölni, a másik tartályba viszont légkondicionálót kell beszerelni. Visszatérve az élő sejt létrehozására, itt a termodinamika második főtétele éppen azt követeli meg, hogy a fent vázolt laboratóriumot hozzam létre. Laboratórium nélkül nem lesz sejt, viszont az meglehetősen nyilvánvaló, hogy az ősóceánban ilyen laboratórium spontán nem jöhet létre.

Ami a statisztikus jelleget illeti, a valószínűségekre már előbb utaltam. Tudjuk, hogy olyat nem szoktunk tapasztalni, hogy lakásunkban, ahol két szoba között nyitva van az ajtó, az egyik szobában a statisztikus ingadozás következtében 15 fok legyen, a másikban 25. Az abiogenezis esetében a statisztikus ingadozásokra hivatkozni szokásos ideológiai alapú evolucionista frázis, ami az egyszerű végiggondolás próbáját sem állja ki.

> 4. A honlapjukon azt írják, hogy sok sejtalkotó, és az élőlények szervei "kezdetleges formában" élet- illetve működésképtelenek, és ez ellentmond a "fokozatos fejlődésnek". Szerintem ez nem igaz. Tegyük fel, ad absurdum, hogy a tengerben keletkezik egy sejtkezdemény, amely még nem képes szaporodni. A fentebb már említett turbulens áramlásban ez a sejtkezdemény találkozhat olyan elemekkel, amelyek kiegészítik, és végül működőképes sejt lesz belőle. Ez, bár kis valószínűséggel, de bekövetkezhet! Ha nem az első ilyen sejtkezdemény, akkor a sokadik. Idő volt rá. <

Erre a kérdésre voltaképpen már válaszoltam. Mi az a sejtkezdemény? Rengeteg vegyületre volna szükség, és a véletlen találkozás sem elegendő, hanem nagyon pontos feltételek mellett bekövetkező összekapcsolódásra volna szükség. Idő pedig nem volt rá, hiszen ahhoz a világegyetem feltételezett korának multillióira lenne szükség.

> 5. Azt írják, hogy napjainkban nem észleljük az evolúciót. Ha az valóban igen lassú, akkor nem is fogjuk! Másrészt, amit nem látok, azt nem kell feltétlenül elhinni, de munkahipotézisnek jó :) Persze ez az intelligens tervezésre is igaz :) <

A dolog azért nem ilyen egyszerű. A morfológia egyetlen olyan esetre sem tud hivatkozni, hogy egy élőlénynek olyan szerve lenne, amely valamilyen teljesen új életforma kezdeménye lenne. A drosophila melanogasterrel végzett évszázados kísérletek azt mutatják, hogy a generációk ezrein keresztül az erőltetett mutációk sem hoztak létre mást, mint az alapfaj torzszülötteit.

Abban teljesen igaza van, hogy az evolúcióelmélet esetleg munkahipotézisként elfogadható. Azonban egyre több tény mutat arra, hogy nem jó munkahipotézis. Az intelligens tervezettség is munkahipotézis, azonban nem áll ellentétben egyetlen megfigyelt ténnyel sem. Egyszerűen jobb hipotézis.

Arról elgondolkodhatunk, hogy ezek valóban biológiai hipotézisek-e. Hajlok arra a véleményre, hogy nem. Ugyanis semmiféle valódi tudományos tény nem támasztja alá egyiket sem. Azonban itt egy tudománytörténeti problémába ütközünk. Az evolúcióelmélet nem úgy jött létre, ahogyan általában a tudományos elméletek (mint mondjuk az elektrodinamika Maxwell-féle elmélete), hogy a megfigyelt tények kikényszerítenek egy elméleti magyarázatot; hanem úgy, hogy először volt egy ideológiai alap (nevezetesen, hogy a természet önmagában megmagyarázható, transzcendens tényezők pedig nincsenek), és ehhez próbálták igazítani az elméletet. Szerény véleményem szerint nemhogy sikertelenül, hanem időközben az is kiderült, hogy az igazolás lehetetlen. Tehát elhagytuk a tudomány területét.

Ami a kérdést szociológiai szempontból érdekessé teszi, az, hogy a szcientista szemlélet az evolúcióelméletet, ahelyett hogy annak mutatná be, ami valójában: ideológiai megalapozottságú ötletnek, tényként mutatja be az oktatásban és az ismeretterjesztésben. Ez viszont teljesen inkorrekt, és az intelligens tervezettség gondolatát ezért kell szembeállítani vele azon a síkon, amelyet ő illegitim módon birtokba vett.

Szívélyes üdvözlettel:

Dr. Jeszenszky Ferenc
fizikus