A szerzője láthatóan végletesen elfogult ateista, és gyerekes érveket sorol fel a teremtő bölcsességének és jóságának tagadására, láthatóan mindenféle teológiai jártasság nélkül, vagy a saját érveivel szembenálló érvek ismerete nélkül (vagy azok figyelmen kívül hagyásával). Mulatságos az az elképzelés, hogy a *tervezettnek tűnő* szervek eredetére elfogadja a "nem tervezett" megjelölést (bár ehhez joga van). Ez egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy e szervek valóban tervezettek.

Az is rendkívül feltűnő, hogy egy egyetlen szerv kialakulását sem vizsgálja részletesen, nem vázol fel olyan részletes utat, ahogy az létrejöhetett volna. Megállapítja, hogy a szervek (pl. a pónihal lámpása) hasznosak az állat szempontjából, de még vázlatos elképzelést sem ad arról, hogyan alakulhatott volna ki egy fénylő, tükörrel ellátott szerv egy hal hasában (olyan apró lépések sorozatán keresztül, amelyek mindig *jelentékeny* túlélési előnyt jelentenek az állat számára).

Így könyve rendkívüli módon megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez az evolucionista tudós (sok kollégájához hasonlóan) világnézetileg elfogult, felületes, a valódi problémákkal nem foglalkozik, és egyáltalán nincsenek valóban tudományos igényű magyarázatai az élővilág jelenségeinek eredetét illetően.

Ahogy a szerző írja: „Hasting meséje ugyanis nem arról szól, hogyan lett fénye a pónihalnak, hanem inkább arról, miért van egyáltalán fénykibocsátó szerve”. (24. old) Megérti tehát a szerv funkcióját, ám az eredetét nem képes megmagyarázni. Mit ér akkor az evolúcióelmélet, ha konkrét esetekre nem tudják alkalmazni?

Felhívom emellett a figyelmet egy másik kijelentésére: „A biológiához hasonló tudományok nagy előnye, hogy mindenki azt gondol, amit akar.” Azt hiszem, az élőlények eredete éppen egy ilyen kérdés. George C. Williams is azt gondol, amit akar, de nincs joga hozzá, hogy a saját filozófiai elképzeléseit másokra kényszerítse, „a tudományos álláspont” címén.

George C. Williams: A pónihal lámpása

Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1997.

Tasi István