A bizonyítékok nyomában

John C. Lennox professzor a tudomány érvei alapján a tervezettség mellett voksol.

„Miért létezik bármi, miért nem csak a semmi létezik? Konkrétan: Miért létezik az univerzum? Honnan jött és merre tart, ha egyáltalán tart valamerre? Vajon ő maga a végső realitás, amely mögött nincs semmi, vagy rajta túl is van valami? Kérdezhetjük-e Richard Feynmann-nal: »Mi az értelme ennek az egésznek?« Vagy igaza volt-e Bertrand Russelnek, amikor ezt mondta: »Az univerzum egyszerűen ott van, és ez minden.«?”

A szerző ezekkel a szavakkal kezdi könyvét, és ebből világossá válik, hogy itt egy elsősorban filozófiai irányultságú művet tartunk a kezünkben. Azonban nagyon hamar az is világossá válik, hogy az a filozófia, amellyel ebben a műben találkozunk, nem puszta spekuláció, hanem a természettudományi megismerésen alapul. Végülis a szerző azok közé a modern – és joggal mondhatjuk: legmodernebb – gondolkodók közé tartozik, akik ráébredtek arra, hogy a tudományos megismerés eljutott addig a pontig, ahol képessé válik arra, hogy eldöntse a filozófia alapkérdését: „Mi az elsőleges, a tudat vagy az anyag?” – avagy a tudat származik-e az anyagból, vagy pedig az anyag a tudatból? Azok a filozófusok, akik azt állítják, hogy megállapításaikat a természettudományra alapozzák (és ezek közé tartozik a természettudósok jelentős – és látnunk kell azt, hogy a mainstream gondolkodást meghatározó – része), úgy vélik, hogy a kérdés eldőlt, mégpedig a materialista megoldás javára. Általában nem is nevezik magukat filozófusoknak, hanem némi csúsztatással azt állítják, hogy az, amit hirdetnek, természettudomány. Tömören úgy foglalhatjuk össze e gondolkodók véleményét, hogy a tudomány bebizonyította az idealista-spiritualista-transzcendentalista világnézet tarthatatlanságát. Népszerű nyelven megfogalmazva azt állítják, hogy „a tudomány eltemette Istent”, és az, aki nem materialista, voltaképpen semmibe veszi a tudomány eredményeit. Úgy vélik, hogy gondolkodásuk modern – pedig voltaképpen elavult, amelyet már meghaladott a „legmodernebb” gondolkodás.

Ez a vélekedés jelenik meg az értelmes tervezettség gondolatának a „hivatalos” tudomány részéről történő elutasításában is. Az előítélet-mentes és elfogulatlan gondolkodás számára nyilvánvaló, hogy az értelmes tervezettség gondolata tükrözi a realitást, a vele szemben álló evolucionizmus pedig – itt az evolucionizmust a legtágabb értelemben fogjuk fel, vagyis úgy, hogy a világban található komplex struktúrák a világ egyszerű alkotóelemeiből kizárólag a természeti törvények hatására épülnek fel – az emberi gondolkodás tévútja, amelyet rövidesen a tévesnek bizonyult elképzelések archívumába kell helyezni. (Ezen nem segítenek a különböző tudományos intézmények elítélő nyilatkozatai sem – sajnos, a Magyar Tudományos Akadémia is kiadott egy ilyen nyilatkozatot. Ezekről a nyilatkozatokról a Francia Akadémiának 1796-ban kiadott nyilatkozata jut eszünkben, miszerint a jövőben nem foglalkozik a meteorokról szóló bejelentésekkel, ugyanis csak „tudatlan és babonás emberek hihetik azt, hogy az égből kövek hullanak alá” :-).)

A szerző, John C. Lennox MA PhD DPhil  DSc, aki az Oxfordi Egyetem matematikaprofesszora, valamint a Green College Matematikai és Tudományfilozófiai Társaságának tagja (ezeket a címeket nem felvágásból írjuk ide, hanem annak igazolására, hogy a szerzőnek van valamilyen pozíciója a tudományos életben) így határozza meg a könyv központi kérdését: „… a jelen könyv központi kérdése lényegében világnézeti kérdés: Melyik világnézet egyeztethető inkább össze tudománnyal – a teizmus vagy az ateizmus? A tudomány valóban eltemette-e Istent? Lássuk, hová vezetnek a bizonyítékok.”

A kérdést felvető előszó után a könyv tizenegy fejezetet tartalmaz.

Az 1. fejezet címe: Világnézetek harca: tudomány kontra teológia vagy naturalizmus kontra teizmus. A fejezet a „harc” mibenlétét elemzi, visszatekintve a tudomány gyökereire és a konfliktus mítoszaira, Galilei és a római katolikus egyház összecsapására, valamint Huxley és Wilberforce vitájára.

A 2. fejezet a tudomány hatókörével és határaival foglalkozik, definiálja a tudományt, és azt elemzi, hogy mindig arrafelé menjünk-e, ahová a bizonyítékok vezetnek. Ezután megvizsgálja a tudományos magyarázat korlátait, és azt az elterjedt nézetet, miszerint Isten szükségtelen hipotézis.

A 3. fejezet (Redukció, redukció, redukció… istenek, hézagok és lidércek) az isteneknek az univerzumból való száműzésével, az első tudósokkal és a redukcionizmussal foglalkozik.

A 4. fejezet (Tervező univerzum) a tervezés bizonyítékait, az univerzum értelemmel való felfoghatóságának problémáját, a hit természetét és a tudományban játszott szerepét, az univerzum létezését és kezdetét, valamint a világegyetem finom összehangoltságát és az antropikus elvet tárgyalja.

Az 5.-től a 8.-ig terjedő fejezetek a filozófia alapkérdésének eldöntésében igen fontos szerepet játszó biológiai kérdésekkel foglalkozik (Tervező bioszféra: az órásmester valóban vak?, Az evolúció természete és hatóköre, Az élet eredete, A genetikai kód és eredete). Egyértelműen megmutatja, hogy az élet keletkezése és a biodiverzitás csakis egy intelligens terv realizálódásaként értelmezhető.

Végül a 9.-11. fejezetek az információnak, ennek a rendkívül fontos fogalomnak a kérdését elemzi (Az információ kérdései, A majom-gép – A véletlen megszelídítése intelligencia nélkül?, Az információ eredete). Megismerkedhetünk többek között az információ fogalmának részletes elemzésével, a komplexitás kérdésével, a naturalista evolúció valószínűtlenségével, a nem egyszerűsíthető komplexitású gépekkel.

A könyvet egy epilógus (Mi végre vagyunk itt?) zárja le. Ebben levonja a végkövetkeztetést:

„… a tudomány egyáltalán nem temette el Istent: A tudomány eredményei Isten létezésére utalnak, és magát a tudományos vállalkozást is az ő létezése teszi hitelessé.”

És magatartásunkra vonatkozóan is tesz egy megkerülhetetlen kijelentést.

„Elkerülhetetlen, hogy mindnyájan – nem csak azok, akik tudománnyal foglalkoznak – válasszunk egy előfeltevést, amivel elindulunk. Nincs sok választásunk – lényegében csupán kettő van: Az emberi intelligencia vagy az értelem nélküli anyagból ered, vagy létezik egy Teremtő. Furcsa, hogy egyesek azt mondják, hogy éppen intelligenciájuk készteti őket arra, hogy az előbbit részesítsék előnyben az utóbbival szemben.”

Annak, aki tudni szeretné, hogy mi a természettudomány legújabb eredményein alapuló világnézet, feltétlenül el kell olvasnia ezt a könyvet.

John C. Lennox, A tudomány valóban eltemette Istent?, Evangéliumi Kiadó, 2008.

Jeszenszky Ferenc