Darwin egy megtervezett bolygón

Még Csernobil sem volt elég a fajok tartós megváltozásához...

Modern világunkban modern és hiteles tudományképre lenne szükség – és ehhez a múlt értő ismerete mindenképp segítségünkre lehet. Persze a választás a miénk – maradhat minden a régiben -, Darwin pintyei még generációkon át mutathatják meg diákok százezreinek, hogy milyen is az „igazi” tudós és tudomány. Egy olyan világban azonban, amelyben döntéseinket – még laikusként is – egyre több ponton befolyásolja a tudomány, kérdés, hogy meddig engedhetjük meg magunknak az illúzió luxusát, ha érteni és értékelni szeretnénk a tudományt.

A természettudományok sok jelenségre választ adnak, ami mérhető, reprodukálható, cáfolható, igazolható, stb. de jellegükből adódóan nem adhatnak választ olyan kérdésekre, amelyeket nem tud reprodukálni. Pl. élet keletkezése, evolúció stb.

Sajnálatos módon a csernobili katasztrófa nyomán létrejött a világ legnagyobb laboratóriuma, ahol a radioaktív sugárzás élőlényekre gyakorolt hatását több száz éven át tanulmányozhatjuk. A kutatók legnagyobb megdöbbenésére a sugárfertőzött területen az élővilág bámulatos gyorsasággal hódította vissza az embertől az élőhelyet. Mutánsok, kétfejű medvék, és artériára támadó rétisasok helyett, Csernobilban és körzetében virágzik a természet. Az itt élő állatok köszönik szépen, jól vannak. A Nat Geo információi szerint a tiltott zóna gazdag természeti rezervátummá vált az elmúlt húsz évben. A mutációk száma és gyakorisága törtrésze annak, amit a tudósok vártak volna. Az információ torzulását és/vagy elvesztését valami megakadályozta. Az örökítőanyagban kódolt önjavító „áramkörök” bámulatos teljesítményén a legedzettebb kutatók is meglepődtek.

Hogy mi köze van ennek a darwini elmélethez? Kiderül Dr. Farkas Ferenc vegyészmérnök előadásából.