Darwin világképe

A brit tudós hitéről/hitetlenségéről eltérő hírek keringenek. Nem is olyan könnyű eligazodni.

2013. február 2-án a „Pál Feri” közösség filmklubjában „A természet IQ-ja” c. film vetítése után rövid előadást tartottam, melyet a közönség pergő kérdései követtek. Az egyik vendég a kérdésébe foglaltan Charles Darwin „mély vallásosságára” utalt. A helyszínen röviden reagáltam erre, jelezve, hogy ez a „mély vallásosság” történetileg nem igazán megalapozott.

Részletesen persze nem volt lehetőség megtárgyalni a témát. Az alábbiakban ezért néhány cikket, filmet és könyvet ajánlok (angol nyelvűeket), amelyek alapján el lehet kezdeni a téma felgöngyölítését.

Egyrészt elolvashatjuk Darwin önéletrajzának a vallásos hithez való viszonyára vonatkozó részét, amely alapvetően hite fokozatos elvesztését mutatja be. Egy ateista szerkesztők által készített gyűjteményben pedig Darwin olyan eredeti idézetei olvashatóak, amelyek alapján az összeállítók a saját oldalukon állónak tekintik Darwint.

DVD is foglalkozik a témával: David Woller biológiaprofesszor volt a producere a 2007-ben megjelent „Az elveszett paradicsom – Charles Darwin vallásos élete” c. filmnek, amely szerint Darwin csak agnosztikussá vált, (így írt magáról), nem pedig ateistává.

Benjamin Wiker arra mutat rá e témára koncentráló cikkében (a Faith and evolution weboldalon), hogy több tényező nehezíti Darwin világképének pontos megértését: például felfogásának változásai, és hogy elmélete sikere érdekében nem volt mindig teljesen őszinte e kérdéssel kapcsolatban (ami például a publikus és magánlevelezésében tett kijelentései közötti eltérésekből derül ki). Wiker megállapítása szerint legalábbis élete második felét tekintve Darwin gyakorlati szemszögből nézve ateistának mondható. A kérdés leginkább csak az, hogy milyen behatások eredményeként, mikor, milyen fokozatokban veszítette el vallásos meggyőződését.

Wiker megemlíti, hogy „A fajok eredete” híres zárómondata szerint a Teremtő egy vagy néhány egyszerű biológiai formába lehelte bele az életet. Ez meglehetősen vallásos megfogalmazásnak tűnik, ugyanakkor egyik levelében Darwin azt írja, hogy régen megbánta, hogy könyvében a közvélemény kedvéért ószövetségi megszövegezést használt, ami alatt csak azt értette, hogy az élet „valami teljesen ismeretlen folyamat eredményeként jelent meg”.

Michael Flannery történész két cikkében arról értekezik, hogy Darwin nyíltan támogatta Francis Abbot szabadgondolkodó vallástalan nézeteit.

Mind Darwin kritikusai, mind támogatói felhívják arra a figyelmet, hogy a tudós hitének elvesztésében nem tudományos tényezők, hanem metafizikai, teológiai megfontolások játszották a döntő szerepet. Elliot Sober filozófiaprofesszor a Fora tv néhány perces videójában beszél arról, hogy a természetben megfigyelt szenvedés, valamint a természet egyes jelenségeinek (látszólagos vagy tényleges) hiányosságai erőteljesen hozzájárultak a természettudós hitének gyengüléséhez, majd elvesztéséhez. Ezt a szempontot hangsúlyozza Cornelius Hunter biofizikus is „Darwin Istene: az evolúció és a rossz problémája” című könyvében.

A tudománytörténeti tényekkel nem egészen összhangban az MTI egyik nyilatkozata is az 1839 után London környéki otthonában lakó, „mélyen vallásos Darwin”-ról tesz említést. Önéletrajza cenzúrázatlan változatából azonban kitűnik, hogy Darwin ekkoriban már nem tekinthető mélyen hívőnek. Önéletírása 1836-39-es évekre vonatkozó fejezete szerint arra a meggyőződésre jutott, hogy a szent iratok nem érdemelnek nagyobb hitelt mint bármely vadember hiedelmei. „Lassanként hitetlenség szállta meg a lelkemet, és végülis teljesen hitetlenné váltam”. Nem hitt tehát isteni kinyilatkoztatásban (Desmond-Moore: Darwin, 634. old.), saját magát pedig agnosztikusnak (világnézetileg határozatlannak) nevezte.

Az említett és további források, valamint megbízható Darwin-életrajzok alapján tovább folytatható a tájékozódás a természetkutató világképének változásairól és annak okairól.

Tasi István
2013. február 22.