Intelligens tervezettség a tudományos irodalomban

A fordítást változatlan formában közöljük, vagyis ez egy nem lektorált bibliográfia a tudományosan lektorált, a tervezéselméletet támogató kiadványokról. :-)
________________________________________

Az intelligens tervezést alátámasztó szakmailag lektorált, illetve szerkesztett tudományos kiadványok listája (megjegyzésekkel) – Discovery Institute 2009. aug. 26.

A szerkesztők megjegyzése: Az értelmes tervezettség mozgalom ellenlábasai gyakran jelentik ki, hogy a tervezettséget támogatók nem jelennek meg munkáikkal elismert tudományos folyóiratokban… mintha kizárólag ezek a folyóiratok nyújtanának teret törvényesen tudományos publikációk számára. A valóság viszont, hogy a tudósok lektorált folyóiratokon kívül rendszeresen jelentetnek írásokat lektorált tudományos könyvekben, tudományos antológiákban, és konferenciákon (ahol a kijelölt lektor ellenőrzi a benyújtott anyagokat), valamint kereskedelmi jellegű kiadóknál is. A tudomány történetében számos alapvető mű nem tudományos folyóiratban, hanem tudományos könyvekben jelent meg, köztük Kopernikusz De Revolutionibus műve, Newton Principia kötete, valamint Darwin A fajok eredete könyve is (ez utóbbit egy akkor elismert angol kiadó jelentetett meg, és nem ment keresztül a mai értelemben vett szakmai ellenőrzésen). Mindenesetre az intelligens tervezettséget támogató tudósok számos megfelelő kiadványban is megjelentették munkáikat, beleértve szakmailag lektorált tudományos folyóiratokat, ilyen folyamaton keresztülment könyveket (némelyiket a fő egyetemi kiadók publikálták), kereskedelmi kiadványokat, szakmailag lektorált tudományos antológiákat, szakmailag lektorált konferencia anyagokat és szakmailag ellenőrzött tudomány-filozófiai folyóiratokat és könyveket.

Az alábbiakban a kiadó jellege szempontjából több csoportba osztva találhatóak az így minősíthető kiadványok. Azok a külön kiemelt írások, amelyek az olvasó speciális érdeklődésére tarthatnak számot, az első blokkban vannak felsorolva, majd a teljes listában a technikai felosztás szerint ismét megjelennek.

Kiemelt tanulmányok

Meyer, S. C. DNA and the origin of life: Information, specification and explanation (A DNS és az élet eredete: Információ, specifikáció és magyarázat)

Mejelent: DDPE Pp. 223-285. (PDF) : http://www.discovery.org/scripts/viewDB/filesDB-download.php?command=download&id=1026

Meyer azt állítja, hogy a DNS, az RNS és a fehérjék jellegzetes makro-molekuláiban megtalálható információtartalom eredetére az értelmes tervezettség erősebb érvekkel szolgál, mint a vetélytárs kémiai evolúciós modellek. Meyer megmutatja, hogy a DNS esetében az információ kifejezés nem csak a komplexitás valószínűtlenségét, hanem a funkcionalitás részletes meghatározását is jelenti. Ezután logikus érvekkel bizonyítja, hogy sem a véletlen, sem a szükségszerűség, illetve e kettő kombinációja nem képes magyarázattal szolgálni az információ eredetére, ha a kiinduló helyzetből, az atomok és szervetlen molekulák szintjéről indulunk el. Ehelyett, a természeti személyek és az értelmes lények alkotó képességének ismeretében, az értelmes tervezettség adódik legjobb magyarázatnak egy sejt első kialakulásához szükséges információ eredetére.

William A. Dembski és Robert J. Marks II, „Conversation of Information in Search: Measuring the Cost of Success,”(Az információ átalakulásának vizsgálata: Mi a siker ára)

Megjelent: IEEE Transactions on Systems, Man and Cybernetics A, Systems & Humans, Vol. 39 (5): 1051-1061 (2009. szeptember)

Letölthető PDF formátumban itt: http://marksmannet.com/RobertMarks/REPRINTS/2009_ConservationOfInformationInSearch.pdf

A darwini evolúció lényege egy kereső algoritmus, ami a véletlen mutációk és tudatosan nem irányított természetes kiválasztódás „siker és kudarc” módszerét alkalmazza arra, hogy megtalálja az olyan genotipusokat (azaz DNS szakaszokat), amiből megfelelő fenotipusok (biomolekulák és testfelépítés tervek) lesznek, azaz jó túlélő képességgel rendelkeznek (sikeresen fennmaradnak a túlélésért folytatott harcban és elszaporodnak). E szakmailag lektorált tudományos tanulmányban, mely az IEEE Transactions on Systems, Man and Cybernetics A, Systems & Humans folyóiratban jelent meg, a szerzők, William A. Dembski és Robert J. Marks II a következő összefüggés mellett érvelnek: Ha egy kereső algoritmus – beleértve a darwini típusú algoritmusokat is –, kiinduló állapotban nem rendelkezik semmiféle információval azzal kapcsolatban, hogy a fittségi mezőn hol találhatóak kiemelkedő területek, nem ad jobb eredményt, mint bármilyen véletlenszerű kutatás. Számos evolúció tárgyú kutatási program áttanulmányozása után a szerzők kimutatták, hogy darwini-féle evolúció minden számítógépes szimulációja – például a híres Richard Dawkins féle „METHKINSITISLIKEAWEASEL” eset is –, mindig kap „a cél keresésével vagy a keresési mező struktúrájával kapcsolatos probléma-specifikus információt” a legelején. A cikk szerint az ilyen szimulátorok csak azért találják meg az evolúciós célt, mert ebben előre rögzített „szabatos információ segíti őket” – ezt a szerzők „aktív információ”-nak hívják. Természetesen ebből az következik, hogy szükség van intelligens programozóra, ha a ritka, funkcionális gén-szekvenciákat kell találni, mert az algoritmusba aktív információt kell beépíteni. A szerzők szerint „még mérsékelten nagy kereső programoknál is egyértelműen szükség van aktív információra”.

Stephen Meyer, „The Origin of Biological Information and the Higher Taxonomic Categories” (A biológiai információ és magasabb taxonómiai kategóriák eredete)

Megjelent: Proceedings of the Biological Society of Washington 117 (2004): 213-239.

Meyer szerint az egymással versengő materialista modellek (neo-darwinizmus, önszerveződő modellek, Punctuated Equilibrium and Structualism) nem szolgálnak kielégítő magyarázattal, ha a kambrium-kori robbanáskor megjelenő új fajok jellegzetességeit létrehozó információ eredetére keresünk magyarázatot. A szerző alternatív magyarázatként az intelligens tervezettséget veti fel a biológiai információ és magasabb rendszertani kategóriák eredetével kapcsolatban.

Lönnig, W.-E. Dynamic genomes, morphological stasis and the origin of irreducible complexity. (Dinamikus genomok, morfológiai változatlanság és az egyszerűsíthetetlen komplexitás eredete)

Megjelent: Dynamical Genetics, Pp. 101-119.

Letölthető PDF formátumban: http://www.weloennig.de/DynamicGenomes.pdf, HTML formátumban: http://www.weloennig.de/DynamicGenomes.html

A biológia számos állandóval rendelkezik (ezek olyan általánosan elterjedt tulajdonságok, amelyek hosszú idő alatt sem változnak). Ezek között olyan alapvető genetikus folyamatok szerepelnek, amelyek több, mint három-és-fél-milliárd év óta változatlanul léteznek, és olyan állati egyedfejlődési mechanizmusok, amelyek több, mint egymilliárd év óta állandóak. A hagyományos evolúciós elmélet keretei között az ilyen stagnáló jelenségek nehezen férnek össze a genomok dinamikus változásaival. Ernst Mayer a jelenségre úgy utal, mint a biológiai evolúció legnagyobb megoldatlan problémája. A cikkben Dr. Wolf-Ekkehard Lönnig (a Max-Plant Institute for Plant Breeding Research Department of Molecular Plant Genetics vezető tudósa) felhasználja a tervezettség-elmélet két terminusát – az egyszerűsíthetetlen összetettség fogalmát (ahogy azt Michael Behe meghatározta), valamint a meghatározott komplexitás fogalmát (ahogy azt William Dembsky kifejlesztette) –, és ezek segítségével magyarázza meg az említett stabil tulajdonságokat. Ezenkívül felvázol egy olyan értelmes tervezettség (ID) elméletet, amely képes magyarázni e tulajdonságok létezését. Lönnig felsorol néhány olyan tudományos kérdést is, amelyek megválaszolásában segíthet az intelligens tervezettség elmélet, így irány mutat az értelmes tervezettség helyét illetően a jövőben lefolytatásra kerülő tudományos kutatási programok területén.

Jonathan Wells, „Do Centrioles Generate a Polar Ejection Force?”

(Vajon a centriolék hozzájárulnak-e a poláris kivetődéshez?)

Megjelent: Rivista di Biologia/Biology Forum 98 (2005): 37-62.

A legtöbb állati sejtben van egy párban álló centriólum – ezek olyan parányi, turbina-szerű szervecskék, amelyek egymáshoz képest szimetrikus helyzetet vesznek fel, ami minden egyes sejtosztódáskor megismétlődik. Ám a centriólumok ténylegesen betöltött feladata és viselkedése jelenleg még mindig talány. Miután minden egyes cetriólum ugyanolyan komplexnek tűnik, evolúciós szempontból nincsenek köztes formák, amelyek alapján egy filogenetikus fa lenne megrajzolható; ugyanakkor a cetriólumokban nincs DNS, ezért a neo-darwinista biológusok – akik az élet titkát elsősorban a DNS-ben keresik – viszonylag kevés figyelmet fordítottak rájuk. Az intelligens tervezettség (ID) perspektívájából nézve a centriólumoknak talán azért nincs evolúciós köztes formája, mert egyszerűsíthetetlenül összetettek, és feltételezhetően azért nincs szükségük DNS-re, mert a neo-darwinisták által favorizált genetikus mutációktól független, másféle biológiai információt hordoznak. Ebben a cikkben Wells felteszi, hogy a centriólumok egy feladatra tervezettek, mégpedig az alakjuk alapján sejtett parányi turbinák szerepének betöltésére, és nem valamilyen darwini evolúciós folyamat véletlen melléktermékei. Ezután a centriólumok feltételezett feladatával és viselkedésével kapcsolatban felvázol egy ellenőrizhető hipotézist, ami ha beigazolódik a későbbi kísérletek során, fontos segítséget nyújthat a sejtosztódás és a rák folyamatának megértésében. Wells az ID elméletének biológiában betöltött heurisztikus értékét megmutatva hathatós érvet kínál az ID védelmében, hiszen az ID elméletét használja fel új biológia témájú felismerésre.

Scott Minnich és Stephen C. Meyer, “Genetic Analysis of Coordinate Flagellar and Type III Regulatory Circuits,” (Genetikai analízis a baktérium flagelluma és III. típusú szabályozó kör azonossága szempontjából)

Megjelent: Proceedings of the Second International Conference on Design & Nature, Rhodes Greece, edited by M.W. Collins and C.A. Brebbia (WIT Press, 2004).

Letölthető PDF formátumban: http://www.discovery.org/scripts/viewDB/filesDB-download.php?id=389

A tanulmányt egy konferenciát megelőző szakmai lektorálás során ellenőrizték. Minnich és Meyer három fontos megjegyzést tesz. Először, a szerzők megcáfolnak egy népszerű kritikai megjegyzést a Michael Behe által egyszerűsíthetetlenül összetettnek minősített baktérium flagellummal kapcsolatban. Másodszor, felvetik, hogy a néhány baktériumban jelen lévő III. típusú kiválasztó rendszer valószínűleg a baktérium flagellumának degenerációs állapota, nem közbülső lépcsőfok a flagellum evolúciós kialakulásának folyamatában. Végül kifejezetten amellett érvelnek, hogy a baktérium flagellumának eredetére jobb magyarázat az értelmes tervezettség, mint a neo-darwinista mechanizmus.

A teljes lista

Olyan szakmailag ellenőrzött tudományos könyvek, amelyek támogatják az értelmes tervezettség elvét, és kereskedelmi vagy egyetemi kiadó adta ki őket.

W.A. Dembski, The Design Inference: Eliminating Chance through Small Probabilities.

(Következtetés a tervezettségre: Kis valószínűségek által eliminálni a véletlent)

Megjelent: Cambridge: Cambridge University Press, 1998.

A könyvet egy kiemelt  monográfia sorozat, a Cambridge Studies in Probability, Induction, and Decision Theory (Cambridge-i tanulmányok a valószínűség-, általánosítás- és döntés-elmélet területén) keretén belül jelentette meg, és ellenőriztette szakmailag a Cambridge University Press. A sorozat kiadói csapatában többek között részt vettek Nemzeti Tudományos Akadémia-i tagok, valamint John Harsanyi Nobel-díjas tudós (1994-ben megosztva kapott Nobel díjat John Nash-al, aki „A Beautiful Mind” film főszereplője. A Design Inference (Következtetés a tervezésre) kötetben a jól ismert materialista tudós, Paul Davies megjegyzi: „Dembsky törekvése, hogy a tervezettséget mérhetővé tegye, illetve, hogy arra matematikai kritériumot alkosson, különösen hasznos. Biztos vagyok abban, hogy az ilyen fajta munkákat övező rejtett motívációra utaló feltételezések meghiusítják az elismerést, amit e könyv kiérdemel.” Az idézet L. Witham könyvéből, a By Design-ből származik (San Francisco: Encounter Books, 2003), p. 149.

Michael Behe, Darwin’s Black Box: The Biochemical Challenge to Evolution (Darwin fekete doboza: Az evolúció biokémiai kihívása)

Megjelent: The Free Press, 1996.

Ebben a könyvben Behe tovább finomítja a természetes kiválasztódás mechanizmusának kritikáját, valamint több pozitív esetet mutat be az intelligens tervezettségre, amikor a sejten belül felismerhetők az „egyszerűsíthetetlenül összetett molekuláris gépezetek” és körfolyamatok. Habár a könyvet kereskedelmi kiadó, a Free Press adta ki, a publikálás előtt a kötet a szokásos tudományos szakmai lektoráláson is átesett, amelyben néhány elismert biokémikus és biológus tudós vett részt.

Charles B. Taxton, Walter L. Bradley, Roger L. Olsen, The Mystery of Life’s Origin: Reassessing Current Theories (Az élet eredetének misztériuma: a jelenleg elfogadott elméletek újraértékelése)

Megjelent: Philosophical Library, 1984, Lewis & Stanley, 4th ed., 1992.

A kötetben Taxon, Bradley és Olsen gondolatokban gazdag kritikai elemzésnek veti alá az élet eredetét kutató tanulmányokat, és kifejt egy olyan példát, amely az élő rendszerek „alacsony konfigurációjú entrópiáján” és információ tartalmán alapulva alátámasztja az intelligens tervezettség elméletét.

John Angus Campbell és  Stephen C. Meyer, Darwinism, Design, & Public Education (Darwinizmus, Tervezés & Nyilvános oktatás)

Megjelent: Michigan State University Press, 2003.

A kötet interdiszciplináris esszék gyűjteménye az intelligens tervezettséggel kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő szintű ellentmondások témakörben. Ennek megfelelően szakmai lektorálásra tudományfilozófiai és szónoktani szempontból került, valamint egy egyetemi tanár ellenőrizte még, aki az Ivy League egyetem biológiai tudományok karának tagja. A könyv öt tudományos cikket tartalmaz, amelyek az intelligens tervezettség elméletét támasztják alá, azt a témakört, amely az alábbiakban kerül összegzésre.

Az az intelligens tervezettség elméletét támogató tudományos könyvek, melyeket promindens kereskedelmi kiadók publikáltak.

Guillermo Gonzalez és  Jay W. Richards, The Privileged Planet: How Our Place in the Cosmos is Designed for Discovery (A kiválasztott bolygó: Mi támasztja alá, hogy lakóhelyünk a világegyetemben úgy lett megtervezze, hogy tudományos felismeréseket tehessünk.)

Kiadó: Regnery Publishing, 2004.

Gonsalez és Richards egy egészen új oldalról közelíti meg az intelligens tervezettség elméletet, melynek alapját a csillagászat és a bolygórendszerekkel kapcsolatos új tudományos ismeretek alkotják. Kimutatják, hogy mindazon tényezők összessége, amelyek a Földünkből egy lakható bolygót hoz létre rendkívül ritkák, és igen valószínűtlenek. Ezenkívül, megmutatják, hogy az a bolygó, amelyről felismertük, hogy ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, abból a szempontból is különleges, hogy ugyanezek a tulajdonságok lehetővé teszik rajta a lényegbevágó tudományos felfedezéseket, amivel a szerzők azt a gondolatot vetik fel, hogy a Földön nem csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően rendelkezik az élet kifejlődéséhez szükséges feltételekkel, hanem úgy tűnik, hogy különleges és egyéni módon a tudományos felismerések érdekében lett tervezve.

William Dembski, No Free Lunch: Why Specified Complexity Cannot be Purchased without Intelligence (Nincs ingyen ebéd: Miért nem kapható meg a meghatározott komplexitás intelligencia beavatkozása nélkül?)

Kiadó: Rowman & Littlefield Publishers, 2002.

Dembsky finomít azon a tervezettség felismerését elősegítő tudományos módszeren, és válaszol korábbi könyvének kritikáira (The Design Inference). Ezenkívül, megmutatja, hogy a tervezettség felismerésének módszere hogyan alkalmazható az olyan molekuláris gépezetekre, amelyeket Michael Behe elemzett a Darwin’s Black Box című könyvében.

Michael Denton, Evolution: A Theory in Crisis (Evolúció: Egy elmélet válságban) Kiadó: Adler & Adler, 1985.

Denton, mikrobiológus Ausztráliából, a neo-darwinista evolúciós elméletet átfogó kritikával illeti. Az utolsó előtti fejezetben – melynek címe a „The Molecular Labyrinth” – a tervezettséget erősítő meggyőző, pozitív eseteket mutat be a molekuláris biológiai rendszerek egységes komplexitására alapozva. Denton, aki a hite alapján agnosztikus tudós, hangsúlyozza, hogy a tudományos bizonyítékok, valamint a tudományos érvelés megszokott módszerei alátámasztják a tervezettség feltételezését. Ahogy Denton megfogalmazza: lehet, hogy a tervezettség ténye eredményez vallásos következtetést is, de „nem függ semmilyen vallásos előfeltevésen”.

Az értelmes tervezettséget támogató szakmailag lektorált filozófiai könyvek, amelyeket állami egyetemi kiadók adtak ki:

Del Ratzsch, Nature, Design, and Science: The Status of Design in Natural Science (A természet, a tervezettség és a tudomány: A tervezettség elméletének helyzete a természettudományokban)

Kiadó: State University of New York Press, 2001.

Michael C. Rea, World without Design : The Ontological Consequences of Naturalism (A materializmus ontológiai következményei)

Kiadó: Oxford University Press, 2004.

Az intelligens tervezettséget támogató cikkek, amelyek szakmai lektorálási rendszert alkalmazó tudományos folyóiratokban jelentek meg.

A.C. McIntosh, “Information and Entropy — Top-Down or Bottom-Up Development in Living Systems?,” International Journal of Design & Nature and Ecodynamics, Vol. 4(4):351-385 (2009). (PDF)

Ez a cikk kifejezetten támogatja az értelmes tervezettséget (ID) azáltal, hogy az ID típusú gondolkodás kulcskérdését fejtegeti:

Az élet eredetének végső kérdése ez kell legyen: Növekedhet-e az információ tisztán materialista vagy naturalista módon? Nem elég csupán feltételezni, hogy az információnak így kellett megjelennie. Teret kell adni az alternatív tervezettség elméletnek, és figyelmesen kell ellenőrizni minden lehetséges változatot.

McIntosh, aki a termodinamika és oxidációs folyamatok elméletét tanítja, igen tájékozott a mechanikus folyamatok témakörében. Érvei alapvetően két kérdést érintenek:

(1)   Először meghatározza a „gépezet” fogalmát (olyan készülék, ami lokálisan szabad energiát sűrít), és megállapítja, hogy egy sejt gépezetekből áll. Ezek a gépezetek kihívást jelentenek a neo-darwinista evolúció számára, mivel jellegzetesen egyszerűsíthetetlenül összetettek.

(2)   Úgy érvel, hogy az élő rendszerekben lévő információ (hasonlóan a számítógépek programjaihoz) ilyen gépezeteket használnak ki, illetve a megnyilvánulásukhoz szükségük van rájuk (mi haszna van, ha egy programnak, ha nincs számítógép, amin lefuthatna?). Egy példa erre a genom, ami a DNS molekulában helyezkedik el. Termodinamikai szempontból a helyzetnek csak akkor van értelme, ha az információt nem-anyagi egységnek tekintjük, ami a termodinamikát úgy befolyásolja, hogy a helyi anyag és energia kiegyensúlyozatlan helyzetben legyen.

McIntosh foglalkozik azzal az ellenérvvel, mely szerint termodinamikai szempontból azon az áron kialakulhatnak magasan szervezett, alacsony entrópiájú szerkezetek, ha a valahol a világegyetemben növekszik az entrópia. Ugyanakkor megjegyzi, hogy ha a biológiai információ eredetére alkalmazzák, az érvelés hibás:

„Ez az érvelés helyénvaló, ha a természeti erők által formált hópelyhekről van szó, de nem alkalmazható a genetikai információ esetében, mert ez utóbbi rendszert olyan gépezetek hozzák létre, amelyek szabatos és nem véletlenszerűen megjelenő munkavégző energiaszinten kell legyenek, míg a hópihék és más kristályok nem rendelkeznek munkavégző energiával, amikor kialakulnak.

Ezek után McIntosh foglalkozik azzal az elterjedt redukcionista szemléletű biológiai információ eredettel, mely szerint „a DNS kódolását és nyelvezetét lényegében maguk a nukleotidák okozzák kémiai és fizikai tulajdonságaik révén”. Szerinte ez a klasszikusnak tekinthető érvelés hibás, mivel „a biológiai struktúrák olyan kódolt információt tartalmaznak, amelyet …nem az információt hordozó molekulák anyaga és energiája határoz meg”.

McIntosh szerint a biológiai információ mérésére nem alkalmas a Shanon-féle meghatározás, mivel az „alapvetően nem kapcsolódik fenotipus szinten a funkcionális információhoz”. Megértése szerint „a biológiai információt egyszerűen a véletlenszerű mutációk közötti természetes kiválasztódás melléktermékének tekinteni nem csak ellentmond a józan észnek, de tudományosan is hibás”. McIntosh szerint az egyik fontos érv erre „a DNS/mRNS/riboszóma/aminosav/fehérje/DNS-polimeráz kapcsolatrendszer leegyszerűsíthetetlenül összetett természete”. Ezután a szerző így folytatja:

Az élő sejt alapvető működésének szükség volt a felsorolt részegységek mindegyikére. Egyesek érvelhetnek úgy, hogy mindez Behe leegyszerűsíthetetlenül összetett kritériumának megismétlése [67], illetve sokan gondolják úgy, hogy a vitát eldöntötte Pallen és Matzke tanulmánya [68], melyben a szerzők kísérletet tettek a baktérium ostort forgató motor eredetét a III. típusú kiválasztó rendszerből levezetni. Ám az érvelés pusztán már csak azért sem túl erős, mert mindkét mechanizmus nyilvánvalóan rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek egyértelműen nem férnek bele a másik egység genetikai rendszerének keretei közé. Így a tények, messze attól, hogy a a leszármazást támasztanák alá, valójában mindkettőt leegyszerűsíthetetlenül összetettnek mutatják. A szerző szerint ez az érv még mindig erős érv a vitában.

McIntosh idézve a Signature in the Cell kötetből azt állítja, hogy:

Nyilvánvaló, hogy a DNS és a sejtfehérjék eredeti információ tartalma nem hogy kicsi, de valójában nagy kell legyen, és lényegbevágó minden működő folyamat számára a beinduláshoz. A funkcionális komplexitás és információ témájával kimerítően foglalkozott Meyer [93, 94], aki szerint a neo-darwinista modell nem képes magyarázatot adni a biológiában felbukkanó összes látszólagos tervezettségre.

Akkor hát, a biológiai rendszerek hogyan nyerték el magasan szervezett, alacsony entrópiájú helyzetüket? McIntosh következtetései kiegészítik Stephen Meyer érvelését, de jobban támaszkodnak a termodinamikai elvekre. Szerinte az információ teszi, hogy a biológiai rendszerek magasan szervezettekké válnak:

Az információ az oka, hogy egy adott rendszer logikai entrópiája lecsökken, nem pedig a következménye. Az élő rendszerekben mindig az az elv, hogy az információ mindig magasabb rendű annál, de szabad kémiai kötési energiát használ fel.

Az információ eredetét illetően McIntosh szerint annak „fentről-lefelé” módon kell megjelennie, ami megköveteli az információ elsődleges beiktatását:

Létezik egy tökéletesen egységes, fentről-lefelé haladó látásmód, mely szerint az anyagi és energetikai rendszerekből álló élőlény fenotipusában már eleve jelen van a biológiai információ (nem ott jön létre, ahogy a hagyományos lentről-felfelé hipotézisek feltételezik), hogy abban bonyolult, aktív kémiai körfolyamatok jöhessenek létre. Ezek a körfolyamatok, habár minden termodinamikai törvényt betartanak, folyamatosan támogatják a beépített kódolt programot. …Hozzáadott, külső információ nélkül pusztán az anyag és az energia nem hoz létre önállóan működő szervezettséget és gépezetet. A kísérleti adatok valójában ismételten alátámasztják ezt az állítás – új gépezetekhez szükség van információra. A biológiai rendszerek információja a DNS nem-anyagi utasításaiból állnak.

Ez az érvelés alkalmazható a DNS-re: mivel „az alapok kódolása inkább ható ok (és így egy eredeti célt feltételez), nem pedig következmény, [a fentről-lefelé szemléletmód] sokkal jobb pradigmát szolgáltat a molekuláris gépezetek megértéséhez, és immár összehangolható az ismert termodinamikai elvekkel”.

McIntosh kifejti, hogy a biológiai rendszerek alacsony entrópiájú állapota gépezetek működésének eredménye, amelyeket feltétlenül értelemnek kellett megalkotnia:

Gyakran feltételezik, hogy egy nem-elszigetelt rendszer logikai entrópiája csökkenhet, és így keletkezhet annak az árán új információ, ha egy másik helyen növekszik, amihez nincs szükség értelmes beavatkozásra. Úgy gondolom, a tanulmányomban sikeresen elvetettem ezt a feltételezést azon az alapon, hogy az elégtelen feltétel egy helyi rend kialakulásához. A szabad energia beépítésének érdekében mindig szükség van egy gépezetre, és egy új gépezet működéséhez egyértelműen szisztematikusan kell a munkavégző energia szintét növelni. Az értelem így előfeltétele a folyamatnak.

A szerző a cikket az értelmes tervezettség támogatásával fejezi be: „a tanulmány hallgatólagosan alátámasztja az úgynevezett értelmes tervezettség hipotézist – mely szerint szükség van egy értelmes tervezőre, hogy a biológiai rendszerekbe információt helyezzen el”.

——–

William A. Dembski és Robert J. Marks II, „Conversation of Information in Search: Measuring the Cost of Success,”(Kutatás az információ tárolásával kapcsolatban: Mi a siker ára)

Megjelent: IEEE Transactions on Systems, Man and Cybernetics A, Systems & Humans, Vol. 39 (5): 1051-1061 (2009. szeptember)

Letölthető PDF formátumban itt: http://marksmannet.com/RobertMarks/REPRINTS/2009_ConservationOfInformationInSearch.pdf

A darwini evolúció lényege egy kereső algoritmus, ami véletlen mutációk és tudatosan nem irányított természetes kiválasztódás „siker és kudarc” módszerét alkalmazva találja meg az olyan genotipusokat (azaz DNS szakaszokat), amiből olyan fenotipusok (szerves anyag és testi felépítés) lesznek, amelyek különleges túlélő képességgel rendelkeznek (elősegítik a túlélést és a szaporodást). E szakmailag lektorált tudományos tanulmányban – mely az IEEE Transactions on Systems, Man and Cybernetics A, Systems & Humans folyóiratban jelent meg – William A. Dembski és Robert J. Marks II kifejti: ha egy kereső algoritmus – beleértve a darwini típusú algoritmusokat is –nem kapott információt a kiinduló helyzetben arról, hogy a fittségi mezőn hol helyezkednek el a csúcsok, gyakorlatilag nem jobb, mint bármlyen véletlenszerű keresés. Miután a szerzők jó néhány változatos evolúciós kutatást kielemeznek, kimutatják, hogy minden olyan törekvés, ami darwinista evolúciót próbál számítógépes szimuláció útján modellezni – például a híres Richard Dawkins féle „METHKINSITISLIKEAWEASEL” eset –, mindig „a cél keresésével vagy a keresési mező struktúrájával kapcsolatos probléma-specifikus információ” beiktatásával indul el. A cikk szerint csak azért találják meg az ilyen szimulátorok az evolúciós célt, mert előre rögzített „szabatos információ segíti őket” ebben, amit a szerzők „aktív információ”-ként neveznek meg. Természetesen hallgatólag egy értelmes programozóra van szükség ahhoz, hogy a keresés beindítása előtt eleve aktív információt építsen be az algoritmusba, ha ritkán előforduló, feladatokat betöltő gén-szekvenciákat kell megtalálni. A szerzők következtetése szerint: „Még mérsékelten nagy kereső programoknál is egyértelműen szükség van aktív információra”.

Ø. A. Voie, “Biological function and the genetic code are interdependent” (A biológiai funkció és a genetikai kód kölcsönösen függő viszonyban áll egymással)

Megjelent: Chaos, Solitons and Fractals, Vol 28(4) (2006): 1000-1004.

Ebben a cikkben egy norvég tudós, Øyvind Albert Voie azokat a következményeket vizsgálja meg, amelyek Gödel tökéletlenségi tételét különböző elméletekre alkalmazva megjelennek meg az élet eredetével kapcsolatban. Gödel első tökéletlenségi tétele azt állítja, hogy egy formális rendszeren belül néhány helytálló állítás nem bizonyítható be a formális rendszer axiómáiból levezetve. Voie ezután azt bizonyítja be, hogy a sejtben lévő információt tartalmazó rendszer egyfajta formális rendszer, mivel „egyidejűleg funkcionális és szimbolikus rendszer is”. Mint ilyen, Gödel tétele alapján számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek nem vezethetőek le magát a formális rendszert meghatározó axiómákból, jelen esetben a természeti erőkből. A szerző állítása alátámasztásául Michael Polányi Life’s Irreducible Structure című érdekes esszéjét említi meg. Polányi szerint „az élet struktúrája olyan határfeltételek sorozatából áll, amelyek követik a fizika és kémia törvényeit, ám önmaguk (a határfeltételek) szerkezete nem fogalmazható meg az általuk követett törvények körében. Polányi, tovább fejtegetve gondolatát, ezt mondja: „Ahogy egy írott oldal kémiai tulajdonságai függetlenek az írott oldal jelképrendszerétől, ugyanez a helyzet a DNS molekulában is. Egy alapvető szakasz (információ tartalma) független azoktól a kémiai erőktől, amelyek hatást gyakorolnak a DNS-re mint molekulára”. Polányihoz hasonlóan Voie úgy érvel, hogy a DNS információ tartalma, illetve funkciója, valamint a sejtosztódás mechanizmusa bizonyára olyan forrásból származik, ami a fizika és kémia világán túl helyezkedik el. Különösen, mivel Voie érvelése szerint „véletlennel és szükségszerűséggel nem lehet magyarázni szimbólumrendszereket, jelentést, szándékot és célokat”, és mivel „az elme olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyeket nem korlátoznak ilyen dolgok”, így „teljesen természetes, hogy számos tudós hiszi: az élet inkább tekinthető egy, az embernél magasabb rendű Elme alrendszerének.”

————-

David L. Abel & Jack T. Trevors, “Self-organization vs. self-ordering events in life-origin models” (Önszerveződés vagy az önmagát utasító jellemzők az élet eredetének modelljeiben)

Megjelent: Physics of Life Reviews, Vol. 3:211–228 (2006).

Ezt a cikket közösen írta egy elméleti biológus és egy környezet-biológus, akik határozottan kételkednek a darwini mechanizmusok, illetve az önszerveződésen alapuló modellekben, hogy képesek lehetnek az életet lehetővé tevő nyelv-alapú kémiai kód megalkotására. A szerzők kifejtik, hogy „evolúciós algoritmusok, idegrendszer és a sejt-automaták önszervező módon még soha nem váltak alkalmassá nem triviális funkciókra”. Ugyanakkor a szervezet azt találta, hogy az élet „rendszerint tartalmaz nagy mennyiségű leíró információt”. A szerzők szerint „a leírás egyértelműen inkább választási lehetőséget követel meg, nem pedig véletlen lehetőségét vagy szükségszerűséget”, ami magába foglalja egy intelligens beavatkozásra való hivatkozást. A cikk során a szerzők a Discovery Intézet tagjait, valamint olyan ID elméleti szakemberek, mint Dembsky, Charles Taxon és Walter Bradley munkáinak megemlítése által számos pozitív példát mutatnak a „beavatkozó személyek” alkotóképességére. Az önszerveződéses modelljének kritikai vizsgálata során arra a következtetésre jutnak, hogy „az egyedüli lény, mely képes saját cselekedeteit megszervezni, csak élő, tudatos személy lehet”.

John A. Davidson, „A Prescribed Evolutionary Hypothesis” (Egy előíró evolúciós hipotézis)

Megjelent: Rivista di Biologia/Biology Forum 98 (2005): 155-166.

Otto Schinderwolf egyszer azt írta, hogy az evolúció „egyedi, a múltban bejárt esemény-történetet ír le, kísérlettel nem megismételhető és így nem lehet kísérleti módszerrel kutatni sem”. Egy ismert biológia tárgyú olasz folyóiratból származó szakmailag lektorált cikkében, John A. Davison egyetért Schindewolffal. Hiszen „igencsak nehezen elvárható, hogy egy olyan mechanizmust lehessen szemléltetni, ami egyszerűen nem létezik, és a múltban sem létezett”. Davison igyekszik új magyarázatot találni a biológiai formák konvergenciájára. Azt feltételezi, hogy talán „nem az úgynevezett konvergencia jelensége egyáltalán nem az, aminek hisszük, egyszerűen csak ugyanaz a ’blueprint’ fejeződik ki egymással kapcsolatban nem álló élőlényekben”. Davison értelmezése egyértelmű, ahogy a „konvergens evolúció” számos fontos példáját tárgyalja – különös részletességgel az erszényes és méhlepényes kardfogú tigriseket: A kielemzett példa alapján „nem csak azokat a kérdéseket lehet megválaszolni, amelyeket a szerző felvetett, hanem az intelligens tervezés teljes témakörét.” Davison világosan utal arra, hogy míg az ilyen jelenségek az intelligens tervezettség modell keretei között igen, neo-darwinista modell keretei között nem várhatóak el.

S.C. Meyer, „The Origin of Biological Information and the Higher Taxonomic Categories” (A biológiai információ és magasabb taxonómiai kategóriák eredete)

Megjelent: Proceedings of the Biological Society of Washington, 117(2) (2004): 213-239.

A tanulmány amellett érvel, hogy az értelmes tervezettség ésszerű magyarázatot nyújt a kamrium-kori fauna megjelenésére. Nem meglepő, hogy a tudományos közösség igen nagy felzúdulással fogadta a cikket (lásd: Klinghoffer, The Branding of a Heretic, WALL STREET JOURNAL, 2005. jan. 28, illetve a szerkesztő web-oldalát, ahol áttekinti a cikk szakmai lektorálásának folyamatát. http://www.rsternberg.net.) A Meyer cikkét szakmai lektorálásra küldő szerkesztő további sorsa feltűnő módon példázza mindazt a társadalmi nehézséget, amivel az értelmes tervezettség támogatóinak szembesülni kell, ha olyan tanulmányt publikálnak, ami nyíltan védelmezi az intelligens tervezettség elméletét.

M. J. Behe és D. W. Snoke, „Simulating Evolution by Gene Duplication of Protein Features That Require Multiple Amino Acid Residues” (Evolúció-szimuláció a fehérjék génduplikációjára támaszkodva, amikor többszöri aminosavgyökökre van szükség)

Megjelent: Protein Science, 13 (2004): 1295-1315.

Ebben a cikkben Behe és Snoke megmutatja, hogy irányítatlan evolúciós folyamat számára mennyire nehéz a meglévő fehérje szerkezetekhez új fehérjéket adni, amelyek kötőfelületei alkalmasak funkcionálisan is kapcsolódni az eredeti fehérjékhez. A spontán evolúciós folyamatok örökletes korlátainak demonstrálása által a tanulmány közvetett módon szolgál tudományos érvekkel az intelligens tervezettség mellett, valamint alátámasztja Behe érveit, amelyekkel néhány ellene intézett kritikákra válaszolt.

D. A: Axe, „Estimating the Prevalence of Protein Sequences Adopting Functional Enzyme Folds” (A funkcionáló enzim csoportokat adaptáló fehérje szakaszok elterjedtségének becsült értéke)

Megjelent: Journal of Molecular Biology, 341. kötet (2004): 1295-1315.

A tanulmány egy kísérletről szól, mely szerint fehérjék egymással összekapcsolódott csoportjai nagyon ritkán töltenek be különleges feladatot, „megközelítően 10⁶⁴ esetből 1 találtak megkülönböztetetten összekapcsolódott szakaszt”, illetve az összes olyan szakasz közül, amelyik speciális funkciót végez talán csak 1 a 10⁷⁷ lehet az arányuk.” Axe következtetése szerint „ funkcióra alkalmas fehérje kapcsolatok létrejöttéhez rendkívül különleges szakaszokra van szükség”. Mivel a darwini evolúció kizárólag olyan biológiai szerkezeteket őriz meg, amely valamilyen előnyt biztosít, így a fenti megállapítás azt jelzi, hogy vak mechanizmusok rendkívül nehezen hoznak létre funkciót végző kapcsolódó fehérjéket. Ugyanez a kutatás arra is rámutat, hogy az enzimek specifikus komplexitása rendkívüli, ami szintén az értelmes tervezettségre utaló jelzés. Axe maga is megerősítette, hogy ez a kísérlet bizonyítékot ad az intelligens tervezettségre: „A 2004-es írásomban közölt adatok alapján meg lehetett becsülni, hogy milyen ritka a működő enzimeket alkotó szakaszok elterjedtsége. A közölt szám kisebb, mint egy a milliárd milliárd milliárd milliárd milliárd milliárdban. Megismétlem, igen, ez az eredmény úgy tűnik, megkérdőjelezi, hogy a véletlen szóba jöhet-e magyarázatként, és minden bizonnyal támogatja az értelmes tervezettség ügyét. (Lásd:0020 Egy tudós azt nyilatkozza, hogy a Journal of Molecular Biology-ban megjelent szakmailag ellenőrzött kutatásának eredményei támogatják az intelligens tervezettség ügyét”.)

Lásd itt: Scientist Says His Peer-Reviewed Research in the Journal of Molecular Biology “Adds to the Case for Intelligent Design
————————————-

W. E. Lönnig & H. Saedler, „Chromosome Rearrangements and Transposable Elements” (A kromoszómák átrendeződése  és vándorló elemek)

Megjelent: Annual Review of Genetics, 36 (2002): 389-410.

A cikk vizsgálja a transpozonok (ugráló genetikai elemek) szerepét az új fajok hirtelen megjelenésében, valamint azt a lehetőséget, hogy a jelenség esetleg generációkra előre befolyásolja az új fajok megjelenését és a biodiverzitást. A szerzők nem-darwinista megközelítést alkalmaznak, és pozitív hangvételben idézik az olyan tervezettség-elméleti szakemberek munkáit, mint Michael Behe és William Dembski.

D. K. Y. Chiu & T. H. Lui, „Integrated Use of Multiple Interdependent Patterns for Biomolecular Sequence Analysis” (A kölcsönösen egymástól függő mintázatok sorozata a biomolekuláris szekvencia analízisben.)

Megjelent: International Journal of Fuzzy Systems, 4(3) (2002. Szeptember): 766-775.

A cikk első bekezdése így hangzik: A komplex, meghatározott információ felbukkanása, mint a megfigyelt mintázatok esetében egy nem ismert, háttérben álló okra következtetés eszköze. Komplex információ alatt a cikk arra az információra utal, ami véletlen folyamattal rendkívül valószínűtlen mintázat vagy mintázatok alapján kapható meg. Mi megbecsüljük itt a komplex mintázatot vonatkozik a sokszoros megfigyelése a statisztikailag kölcsönösen összefüggés, úgy, hogy ők mind jelentőségteljesen eltérnek az előzetes vagy null-hipotézistől. Az előzetes, vagy nullhipotézistől mindig jelentősen eltérő komplex mintázatokra vonatkozó sokszoros megfigyelési adatok statisztikailag kölcsönös függésének kiértékelése történik meg, ami által a jelentőségteljes, többszörösen kölcsönösen összefüggő mintázatok konzisztens módon vezethetnek el új vagy addig nem ismert tudás felismeréséhez.

M. J. Denton, J. C. Marshall & M. Legge, (2002) „The Protein Fold as Platonic Forms: New Support for the pre-Darwinian Conception of Evolution by Natural Law” (A fehérje csoportosulások, mint platóni formák: Új érvek a természet törvényei által okozott evolúció pre-darvini értelmezéséhez)

Megjelent: Journal of Theoretical Biology 219 (2002): 325-342.

A kutatási program teljes mértékben nem-darwini elven, illetve teleologikus szemléleten alapul. Olyan, a természetbe ágyazott törvényeket keres, amelyek biológiai szervezeteket okozhatnak. Az intelligens tervezettség programja tág kört ölel fel, és az ilyen, a természetbe ágyazott tervezettség szintén a hatáskörébe tartozik.

D. A. Axe, „Extreme Functional Sensitivity to Conservative Amino Acid Changes on Enzyme Exteriors” (A rendkívüli funkció-érzékenységből következő hagyománytisztelő megközelítés az enzimek felszínén megjelenő aminosavak cserékkel kapcsolatban)

Megjelent: Journal of Molecular Biology, 301. kötet (2000): 585-595.

A tanulmányt Douglas Axe publikálta, ő jelenleg a Biologic Institute tagja. A téma kihívás a széles körben elterjedt elképzeléssel szemben, miszerint egy enzimben a fajról-fajra tapasztalható nagy változatosság az aminosav szekvenciák esetében mérsékelt funkcionális kényszert jelez. A darwinisták általában azt feltételezik, hogy az ilyen változatosság azt jelzi, hogy a változatos aminosav szakaszokkal szemben alacsony a szelektív nyomás, ami lehetővé teszi, hogy sokféle mutáció jöhessen létre viszonylag zavartalanul. Axe kutatása kimutatja, hogy még ha a mutációkat szigorúan az ilyen szakaszokra is korlátozzák, azok elsősorban pusztító hatásúak, és ez annak a jelzése, hogy a fehérjék még a változatosságot mutató felületeik tekintetében is szigorúan meghatározottak. A kutatás alapján a szakaszok nem azért olyan változatosak, mert a lényeges funkciót meghatározó szakaszok mentesek korlátozásoktól, hanem mert a legtöbb mutációt kiszűri a szelekció, meghagyva csupán a ritka semleges eseteket. Azáltal, hogy a funkcionális korlátozottság inkább szabály, mint kivétel, felvetődik a kérdés, hogy vajon a véletlen egyáltalán képes-e létrehozni olyan szakaszokat, amelyek már kezdettől fogva megfelelnek ezeknek a korlátozásoknak. Axe maga elismerte, hogy a tanulmány az intelligens tervezettség létezésének bizonyítékai közé sorolható. „A 2000-ben megjelent JMB írásomban arra következtettem, hogy az enzim-alapú katalízissel együtt jár a ’nagymértékű szekvencia korlátozottság’. Minél szigorúbbak ezek a feltételek, annál kevésbé valószínű, hogy véletlenül is létrejöhetnek. Így ez az eredmény valóban érvényes, fontos érv a véletlen meghatározó szerepével kapcsolatban, ami szintén fontos szerepet kap a tervezettség kérdésében.”

Letölthető: Scientist Says His Peer-Reviewed Research in the Journal of Molecular Biology “Adds to the Case for Intelligent Design”.

Az értelmes tervezettséget támogató cikkek, amelyek szakmailag ellenőrzött tudományos antológiákban jelentek meg.

Lönnig, W.-E. Dynamic genomes, morphological stasis and the origin of irreducible complexity. (Dinamikus genomok, morfológiai változatlanság és az egyszerűsíthetetlen komplexitás eredete)

Megjelent: Dynamical Genetics, Pp. 101-119.

Letölthető PDF formátumban: http://www.weloennig.de/DynamicGenomes.pdf, HTML formátumban: http://www.weloennig.de/DynamicGenomes.html

A biológia számos állandóval rendelkezik (ezek olyan általánosan elterjedt tulajdonságok, amelyek hosszú idő alatt sem változnak). Ezek között olyan alapvető genetikus folyamatok szerepelnek, amelyek több, mint három-és-fél-milliárd év óta változatlanul léteznek, és olyan állati egyedfejlődési mechanizmusok, amelyek több, mint egymilliárd év óta állandóak. A hagyományos evolúciós elmélet keretei között az ilyen stagnáló jelenségek nehezen férnek össze a genomok dinamikus változásaival. Ernst Mayer a jelenségre úgy utal, mint a biológiai evolúció legnagyobb megoldatlan problémája. A cikkben Dr. Wolf-Ekkehard Lönnig (a Max-Plant Institute for Plant Breeding Research Department of Molecular Plant Genetics vezető tudósa) felhasználja a tervezettség-elmélet két terminusát – az egyszerűsíthetetlen összetettség fogalmát (ahogy azt Michael Behe meghatározta), valamint a meghatározott komplexitás fogalmát (ahogy azt William Dembsky kifejlesztette) –, és ezek segítségével magyarázza meg az említett stabil tulajdonságokat. Ezenkívül felvázol egy olyan értelmes tervezettség (ID) elméletet, amely képes magyarázni e tulajdonságok létezését. Lönnig felsorol néhány olyan tudományos kérdést is, amelyek megválaszolásában segíthet az intelligens tervezettség elmélet, így irány mutat az értelmes tervezettség helyét illetően a jövőben lefolytatásra kerülő tudományos kutatási programok területén.

Granville Sewell, Postscript, in Analysis of a Finite Element Method: PDE/PROTRAN (Egy véges-elemű módszer elemzése: ELŐ/UTÓ TRAN).

Megjelent: Springer Verlag, 1985. Letölthető: HTML

Ebben a cikkben, mely 1985-ben egy technikai referencia könyvben jelent meg, a matematikus Granville Sewell összehasonlítja az élet genetikus kódjában felismert komplexitást egy számítógép programjának komplexitásával. A számításai alapján arra a következtetésre jut, hogy az evolúció előtt álló alapvető nehézség ’az újdonságok létrehozásának problémája’, ami a következő kérdést veti fel. „Hogyan tud a természetes kiválasztódás új szerveket kialakítani, valamint irányítani azok kifejlődését egészen addig, amíg azok nem jelentenek szelektív előnyt?” Sewell aztán modellezi, ahogy egy darwinista kötné össze a biológiai struktúrák között felismert funkcionális hiányokat, illetve és a kövületek sorozatai közötti réseket a kisléptékű növekmények hosszú láncolatának hipotézise alapján, de megjegyzi, hogy „a hasonlat a szoftverekkel más megvilágításba helyezi ezt az elképzelést”. Ahhoz, hogy létrejöjjenek a fajok közötti átmenet fontosabb változásai, szükség van egy értelmes programozó előrelátására. A természetes kiválasztódás, mivel olyan folyamat, ami „képtelen tovább gondolkozni a következő parányi mutáción”, soha nem tudná megalkotni az élet komplexitását.

Öt tudományos cikk a Darwinism, Design, & Public Education (DDPE) kötetből, a szerkesztők John Angus Campbell és Stephen C. Meyer (Darwinizmus, Tervezés & állami oktatás)

Megjelent: Michigan State University Press, 2003.

Meyer, S. C. DNA and the origin of life: Information, specification and explanation (A DNS és az élet eredete: Információ, specifikáció és magyarázat)

Mejelent: DDPE Pp. 223-285. (PDF)

Meyer azt állítja, hogy a DNS, az RNS és a fehérjék jellegzetes makro-molekuláiban megtalálható információtartalom eredetére az értelmes tervezettség erősebb érvekkel szolgál, mint a vetélytárs kémiai evolúciós modellek. Meyer megmutatja, hogy a DNS esetében az információ kifejezés nem csak a komplexitás valószínűtlenségét, hanem a funkcionalitás részletes meghatározását is jelenti. Ezután logikus érvekkel bizonyítja, hogy sem a véletlen, sem a szükségszerűség, illetve e kettő kombinációja nem képes magyarázattal szolgálni az információ eredetére, ha a kiinduló helyzetből, az atomok és szervetlen molekulák szintjéről indulunk el. Ehelyett, a természeti személyek és az értelmes lények alkotó képességének ismeretében, az értelmes tervezettség adódik legjobb magyarázatnak egy sejt első kialakulásához szükséges információ eredetére.

Behe, M. J., Design in the details: The origin of biomolecular machines (A tervezettség részletei: A biomolekuláris gépezetek eredete)

Megjelent: DDPE Pp. 287-302

Behe közzétesz egy alapelvet, amit a kortárs tervezettség érvelésrendszer használ, az „egyszerűsíthetetlen összetettség” fogalmát. Állítása szerint az érintett terület magában foglalja az olyan rendszereket és gépezeteket, amelyek komplex, a részegységektől függő, szervezett funkciót látnak el. Az ilyen jellegű összetettség kihívást jelent a neo-darwinizmus „cél nélküli látásmód” alapján működő véletlenszerű változatokra ható mechanizmusa, a természetes kiválasztódás számára. Ugyanakkor, az értelmes személyek által tervezett rendszerek jellegzetes tulajdonsága az egyszerűsíthetetlen összetettség. Így a szerző arra a következtetésre jut, hogy a sejtek molekuláris gépezetei esetében felismert egyszerűsíthetetlen összetettség, mint tulajdonság jobban magyarázható az értelmes tervezettséggel.

Nelson, P. & J. Wells, Homology in biology: Problem for naturalistic science and prospect for intelligent design (Homológia a biológiában: A természettudomány nehézsége és az intelligens tervezettség sikere)

Megjelent: DDPE, Pp. 303-322.

Paul Nelson és Jonathan Wells ismét górcső alá veszi a homológia kérdéskörét – olyan különböző, egymástól távoli fajok szerkezeti azonosságait vizsgálják, mint az ember kezének ötujjú szerkezete, egy madár szárnya, egy fóka uszonya, mindazon jelenségekre, amelyekre Darwin a teljes magyarázat-rendszerét alapozta. Nelson és Wells úgy véli, hogy a természetes kiválasztódás valóban megmagyarázza a homológia néhány aspektusát, ám nem ad magyarázatot számos rendellenesség (köztük sok, úgynevezett molekuláris szekvencia homológiájának) létezésére. A szerzőpáros kijelenti, hogy az értelmes tervezettség jobban megmagyarázza a homológia eredetét, mint a neo-darwinizmus támogatói által kifejtett mechanizmus.

Meyer, S. C., Ross, M., Nelson, P. & P. Chien, The Cambrian explosion: biology’s big bang (A kambrium-kori robbanás: a biológiai ősrobbanás)

Megjelent: DDPE, Pp. 323-402. (PDF, 2.33MB)

Meyer, Ross, Nelson, és Chien kimutatják, hogy a kambrium kor időszakból származó kövületek ellentmondanak annak a feltételezésnek, illetve empirikus elvárásnak, amit a neo-darwinisták (és a punktualisták) evolúciós elmélete jósol meg. Azt állítják, hogy a kövületek sorozatainak tulajdonságai – fentről-lefelé jellegű hierarchikus megjelenési mintázatot, a testrészek összeegyeztethetetlen formái morfológiailag elszigeteltek, és az információ tartalom megszakított növekedését – jellegzetesen olyan mintázatra hasonlítanak, mint amilyenek az emberi technológiai fejlődés történetének mintázatai. Ennek alapján a szerzők arra következtetnek, hogy az értelmes tervezettség jobb, kielégítőbb oksági magyarázatot ad a kambrium-kori robbanás idején megjelenő új állati formák eredetére.

Dembski, W.A., Reinstating design within science (A tervezettség újból a tudomány részét képezi)

Megjelent: DDPE, Pp. 403-418.

Dembski szerint az informatika tudományának fejlődése olyan elméleti eszközöket biztosít, amely segít felismerni egy korábbi, tudatos beavatkozás tényét. Általánosan megfigyelhetjük, hogy a mindennapi életben rendszeresen következtetünk tervezettségre, és Dembski kimutatja, hogy a felismerés egyértelmű követelmények alapján történik. Ezután megmutatja, hogy a felismeréshez vezető jellemzők – a komplexitás és a meghatározott mintázatok – megbízhatóan jelzik egy korábbi intelligens beavatkozását. Dembski felkínál egy ésszerű módszert annak rekonstruálására, ahogy egy gondolkodó személy dönt egymással versengő magyarázattípusok között. Ezek alapja lehet a véletlen, a fizikai-kémiai szükségszerűség és egy intelligens beavatkozás. Miután megerősítette, hogy a tervezettséget objektív tulajdonságokra hivatkozva állapíthatjuk meg, ezzel amellett is érvel, hogy az intelligens tervezettségre való következtetést tudományosan legitim módszerként kell elfogadni.

Szakmailag lektorált, vagy a szerkesztő által felülvizsgált cikkek, amelyek az intelligens tervezettséget támasztják alá, és tudományos folyóiratokban, antológiákban és konferenciák előkészítő folyamatai során jelentek meg.

Jonathan Wells, „Do Centrioles Generate a Polar Ejection Force?”

(Vajon a centriolék hozzájárulnak-e a poláris kivetődéshez?)

Megjelent: Rivista di Biologia/Biology Forum 98 (2005): 37-62.

A legtöbb állati sejtben van egy párban álló centriólum – ezek olyan parányi, turbina-szerű szervecskék, amelyek egymáshoz képest szimetrikus helyzetet vesznek fel, ami minden egyes sejtosztódáskor megismétlődik. Ám a centriólumok ténylegesen betöltött feladata és viselkedése jelenleg még mindig talány. Miután minden egyes cetriólum ugyanolyan komplexnek tűnik, evolúciós szempontból nincsenek köztes formák, amelyek alapján egy filogenetikus fa lenne megrajzolható; ugyanakkor a cetriólumokban nincs DNS, ezért a neo-darwinista biológusok – akik az élet titkát elsősorban a DNS-ben keresik – viszonylag kevés figyelmet fordítottak rájuk. Az intelligens tervezettség (ID) perspektívájából nézve a centriólumoknak talán azért nincs evolúciós köztes formája, mert egyszerűsíthetetlenül összetettek, és feltételezhetően azért nincs szükségük DNS-re, mert a neo-darwinisták által favorizált genetikus mutációktól független, másféle biológiai információt hordoznak. Ebben a cikkben Wells felteszi, hogy a centriólumok egy feladatra tervezettek, mégpedig az alakjuk alapján sejtett parányi turbinák szerepének betöltésére, és nem valamilyen darwini evolúciós folyamat véletlen melléktermékei. Ezután a centriólumok feltételezett feladatával és viselkedésével kapcsolatban felvázol egy ellenőrizhető hipotézist, ami ha beigazolódik a későbbi kísérletek során, fontos segítséget nyújthat a sejtosztódás és a rák folyamatának megértésében. Wells az ID elméletének biológiában betöltött heurisztikus értékét megmutatva hathatós érvet kínál az ID védelmében, hiszen az ID elméletét használja fel új biológia témájú felismerésre.

Granville Sewell, “A Mathematician’s View of Evolution” (Az evolúció a matematika szempontjából)

Megjelent: The Mathematical Intelligencer, Vol 22 (4) (2000). (HTML)

Granville Sewell matematikus kifejti, hogy Michael Behe érvei az egyszerűsíthetetlen összetettséggel kapcsolatban – szemben a neo-darwinisták állításával – élvezik a matematika és más mennyiségi tudományokkal foglalkozó tudós támogatását, különösen, ha az új genetikus információ eredetének problémás kérdésére alkalmazzák. Sewell megjegyzi, hogy „nem elhanyagolható a száma azoknak a matematikusoknak, fizikusoknak és informatikusoknak, akik …meghökkenve látják, hogy a tudományban milyen széles körben elfogadták a biológusok az élet kifejlődésének darwini magyarázatát”. Sewell az élet genetikus kódját egy számítógép programjához hasonlítja – a hasonlatot számítógép guruk is alkalmazták, mint például Bill Gates, vagy az evolúció-biológusok közül Richard Dawkins. A szerző rámutat arra, hogy a szoftverek számos különálló, funkcionálisan megszervezett egységektől függenek. Ha tehát „jelentős mértékben akarnak fejleszteni egy számítógép programot, ez általában sok száz olyan független sor hozzáadását vagy módosítását követeli meg, amelyek külön-külön hozzáírva a programhoz semmiféle jelentéssel vagy haszonnal nem bírnak”. Miután a genetikai program egyik vagy másik részének megváltozása tipikusan nem eredményez funkcionális előnyt (függetlenül a számos további szükséges változástól valahol a genom más területén), Sewell logikusnak tartja, hogy egy genetikus program tökéletesedéséhez szükség van egy programozó okos előrelátására. Az irányítatlan mutációk és a kiválasztódás együtt sem elegendőek ahhoz, hogy létrehozzák a szükséges információt.

Négy tudományos cikk a W. A. Dembski & M. Ruse, szerkesztésében kiadott DEBATING DESIGN: FROM DARWIN TO DNA (DEBATING DESIGN) kötetből

Megjelent: Cambridge, United Kingdom, Cambridge University Press, 2004.

Ebben a cikkben Dembski felvázolja tervezettség felismerésének általa kidolgozott módszerét. Olyan precíz lépéseket jelöl ki, amelyek beazonosítják az intelligens eredet nyomait, és amelyek megkülönböztethetőek a tudatos irányítást nélkülöző természetes okok, illetve anyagi mechanizmusok hatásától. Dembski megmutatja, hogy a specifikus komplexitás (más néven komplex, meghatározott információ) jelenléte megbízható nyoma a korábbi intelligens beavatkozásnak. Válaszol egy rendszeresen elhangzó kritikára is, miszerint a tervezettségre következtetés „a hiányból fakadó érvelés” lenne.

Bradley, W. L., Information, Entropy, and the Origin of Life (Információ, entrópia és az élet eredete)

Megjelent: DEBATING DESIGN, Pp. 331-351.

Walter Bradley gépészmérnök, és a polimerek tudósa. Az 1980-as évek közepén társszerzője volt egy a The Mystery of Life’s Origins kötetben megjelent tanulmánynak, amit az ID támogatói az élet eredetét magyarázó tanulmányok eredeti gondolatokban gazdag kritikájának tartanak számon. Bradley és társa egy olyan érvrendszert is kifejlesztett intelligens tervezettség elméletet mellett, amely alapját az információ tartalom, illetve az élőlényekben megtalálható „alacsony-konfigurációs entrópiájú” rendszerek képezik. A szerző ebben a fejezetben az eredeti tanulmány javított változatát adja közre. Tisztázza a különbséget a konfigurális és a termikus entrópia között, valamint megmutatja, hogy miért nem adnak magyarázatot a kémiai evolúció materialista elméletei az élőlényekben megtalálható konfigurációs entrópiára, az élő rendszerek azon tulajdonságra, amit Bradley az intelligens tervezettség erős bizonyítékának tart.

Behe, M., Irreducible complexity: obstacle to Darwinian evolution (Az egyszerűsíthetetlen összetettség legyőzhetetlen akadályt jelent a darwini evolúció számára)

Megjelent: DEBATING DESIGN, Pp. 352-370.

Ebben az esszében Behe röviden kifejti az egyszerűsíthetetlen összetettség elvét, valamint számba veszi azokat az érveket, amelyek alapján úgy gondolja, hogy a természetes kiválasztódás darwini mechanizmusa számára ez a jelenség áthághatatlan akadályt jelent. Aztán válaszol néhány kritikus megjegyzésre az intelligens tervezés az egyszerűsíthetetlen összetettségre alapuló érvelésével kapcsolatban, valamint tisztáz jó néhány félreértést az intelligens tervezettség elméletének biokémiai alkalmazását illetően. Kiemelten tárgyal néhány olyan esetet, amire néhány tudós cáfolatként hivatkozik Behe kijelentésével kapcsolatban, miszerint az egyszerűsíthetetlen összetettség valóban alátámasztja az intelligens tervezettséget. Behe visszafordítja a példákat, és kimutatja, hogy ezek a példák valójában kihangsúlyozzák azt az akadályt, amit az egyszerűsíthetetlen összetettség jelent a darwini magyarázatok számára, és a példák valódi értéke abban áll, hogy felhívják a figyelmet az értelmes tervezettség szükségességére.

Meyer, S. C. The Cambrian information explosion: evidence for intelligent design (A kambrium-kori információ robbanás: bizonyíték az intelligens tervezettségre)

Megjelent: DEBATING DESIGN, Pp. 371-391.

Meyer a kambrium-kori biológiai robbanásra alapozva érvel a tervezettség mellett. Ebben az időszakban geológiai szempontból igen rövid időn belül jelentek meg újdonságok az állatok között. Meyer megjegyzi, hogy az élet történetének ez az eseménye példát mutat a komplex, meghatározott mintázatú információ drámai, és előzménytől mentes növekedésére a biológiában. Azt állítja, hogy sem a véletlen mutációkon alapuló természetes kiválasztódás darwini mechanizmusa, sem más alternatív, önszerveződésen alapuló mechanizmus nem szolgáltat elégséges érvet egy ilyen információ-növekedésre a kövületek alapján feltételezhető időszakon belül. A felkínált magyarázatok alternatívájaként Meyer azt javasolata szerint a specifikus információ növekedésével minden esetben kapcsolódó tudatos és logikus tevékenység tehető felelőssé, ami nem más, mint az intelligens tervezés.

Scott Minnich és Stephen C. Meyer, “Genetic Analysis of Coordinate Flagellar and Type III Regulatory Circuits” (A flagellum és a III. tipusú kiválasztó szerv kapcsolatának genetikus elemzése)

Megjelent: Proceedings of the Second International Conference on Design & Nature, Rhodes Greece, edited by M.W. Collins and C.A. Brebbia (WIT Press, 2004).

Ezt a tanulmány egy konferencia előtti szakmai ellenőrzésen esett át, ezért került a szakmailag ellenőrzött cikkek listájába. Minnich és Meyer három fontos megjegyzést tesz benne. Először is megcáfolnak egy népszerű kritikát a Michael Behe által egyszerűsíthetetlenül összetettnek minősített baktérium flagellummal kapcsolatban. Másodszor, felteszik, hogy a néhány baktériumra jellemző III. típusú kiválasztó rendszer inkább bakteriális flagellum degenerációs állapotának tekinthető, nem pedig közbülső lépcsőfoknak a flagellum evolúciós kialakulásának folyamatában. Végül, részletes érveket sorakoztatnak fel amellett, hogy a baktérium flagellumának eredetére az értelmes tervezettség jobb magyarázat, mint a neo-darwinista mechanizmus.

MERE CREATION: SCIENCE, FAITH & INTELLIGENT DESIGN (szerkesztette William A. Dembski 1998). (Pusztán teremtés: tudomány, hit & intelligens tervezettség)

Ez a könyv tizenöt tudományos és filozófiai esszét tartalmaz, amelyek támogatják az értelmes tervezettség elméletét, és doktorátusi címmel rendelkező tudósok, illetve filozófusok írták. A kötetet William Dembski szerkesztette, aki két doktorátusi címmel rendelkezik, matematikai Ph.D-vel az University of Chicago-ról és filozófiai Ph.D-vel az University of Illinois-ról.

Olyan cikkek, amelyek támogatják az értelmes tervezettséget, és szakmailag ellenőrzött filozófiai folyóiratokban jelentek meg

Behe, M.J., Self-Organization and Irreducibly Complex Systems: A Reply to Shanks and Joplin (Önszerveződés és egyszerűsíthetetlenül összetett rendszerek: Válasz Shanks és Joplin érvelésére)

Megjelent: PHILOSOPHY OF SCIENCE 67:155-162 (March 2000)

Craig, W.L., “God, Creation, and Mr. Davies” (Isten, a Teremtés és Mr. Davies)

Megjelent: British Journal for the Philosophy of Science 37 (1986): 168-175

Craig, W.L., “Barrow and Tipler on the Anthropic Principle vs. Divine Design” (Barrow és Tipler az antropikus elvek kontra Isteni Terv témájában)

Megjelent: British Journal for the Philosophy of Science 38 (1988): 389-395.

Craig, W.L., “The Anthropic Principle” (Az antropikus elv)

Megjelent: The History of Science and Religion in the Western Tradition: an Encyclopedia, pp. 366-368. Ed. G. B. Ferngren.

Craig, W.L., “Design and the Anthropic Fine-Tuning of the Universe” (Tervezettség és a világegyetem finom hangoltságának antropikus elve)

Megjelent: GOD AND DESIGN: THE TELEOLOGICAL ARGUMENT AND MODERN SCIENCE, pp. 155-177. (ed. Neil Manson. London: Routledge, 2003).